Sokszor elgondolkozom...

Sokszor elgondolkodom azon mit miért is tesznek emberek.
Nagyon jó példa erre, mikor csak figyelsz és hallgatsz!
Nagyon sok mindent elárulnak neked az emberek, de sokszor ezek csak köritések.
Arra lettem figyelmes, hogy mennyi mindent másképp csinálnak és gondolnak, mint amit valójában éreznek.
Meg kellett nekem is tanulnom "látni" ezt.
Persze nem vághatom a fejükhöz, hogy én ezt "látom".
Hiszen nem engem csapnak be csak is saját magukat!
Mást nem tehetek mint hallgatom őket és próbálom rávezetni őket arra amit valójában akarnak.
Nehéz feladat, hiszen segíteni akarsz, de nem támadhatom le őket, hogy már pedig ezt és ezt kell csinálnod miért nem ismered be...
Biztos, hogy győzni győznék,de nyerni semmiképp!
Neki kell megtalálnia a helyes utat, neki kell felismernie a valódi problémáit és neki kell megküzdenie vele,úgy ahogy nekem is kellett.
Helyettem sem oldotta meg senki.
Egy szerencsém volt, hogy olyan emberek álltak és állnak mellettem akik szeretettükkel és bölcsességükkel mellettem vannak és ha elakadok az életemben, nem rámförmednek és "kiosztanak" hanem mellettem állnak és fogják a kezem.
Olyan emberek akikre bármikor számíthatok, mindig lesz egy olyan mondatuk számomra ami felnyitja a szemem és újra tudni fogom mit rontottam el vagy merre tévedtem el.
Hiszen mindenki eltévedhet még te is ki ezt olvasod!
Remélem neked is vannak ilyenek emberek a környezetedben.
Most  is ilyen emberek között voltam és rengeteget kaptam tőlük!
Éreztem a tiszta szeretetet és törödést irányukból.
Remélem én is visszaadhatom egyszer nekik és felnövök a feladathoz még ha ezt önzetlenül is adták illetve adják nekem nap, mint nap!
Tudom, hogy ami felé tartok a lehető legjobb dolog a világon és remélem minél több embernek tudok segíteni én is.
Olyan sok céltalan és boldogtalan ember kóborol a világban, akiknek csak egy kis löket kell, mint nekem is anno.
Azokat az embereket keresem akik felismerték már azt, hogy az az élet amit élnek nem a teljes életük és bár nem tudják még hogyan de változtatni akarnak rajta.
Hiszen az első lépés a felismerés.
Ahogy én is felismertem és tudtam hogy valami nem stimmel az életemben.
Ehhez nekem is szükségem volt egy emberre aki mellettem volt és segített tisztán látni,rávezetett arra, hogy merre indulhatnék el a jobb életem felé.
Az utat nekem kell végig járnom, de valahogy el kellett indulnom.
Szívből sajnálom azokat az embereket akik ezt nem érzik, akik beletöródnek sorsukba.
Megszakad a szívem ha ilyen emberekkel találkozom és nem tudok nekik segíteni.
Meg kell tanulnom nekem is hogy nem mindenkin lehet, nem állnak még készen a változásra.
Abban bízom, hogy egyszer talán megértik ők is és ezért nem fordítok hátat nekik.
Bármikor itt leszek és várom őket!
Nekem is sok év kellett ahhoz, hogy felismerjem az utam...
Elég sok idő, nem tagadom.
Ezért becsülöm nagyon azokat az embereket akik rögtön felismerik az élet adta lehetőségeket és még inkább azokat akik élnek is vele!!!
Elsőkörben saját magunkat kell lelkileg rendbe rakni és ez az ami a legnehezebb,addig míg az ember nincsen felkészülve, addig hamar elbukhat.
Az akadályok miket az élet elénk gördít nem könnyűek, le kell küzdeni és ez nem egyszerű.
Nekem sem az még a mai napig sem.
Most is volt akadály az életemben amit legyőztem,de sajnos idő kellett hozzá.
Túl éltem és újra erősebb lettem ezáltal.
Az kívánom mindenkinek, hogy győzze le a saját félelmeit,mert ezek azok.
Minél gyorsabban és könnyebben.Minél kevesebb szenvedés nélkül.
Ennél többet nem kívánhatok.
Talán még annyit, hogy olyan emberek legyenek mellettük, mint amilyenek mellettem voltak, vannak és lesznek is!