Klaudia

Klaudia

2010. aug. 12.

Remény


Feküdj le egyszer csak úgy egymagad, nézz fel az égre, s engedd el magad, hagyd, hogy a csillagok messze repítsenek, hagyd a szíved, hogy amerre akar arra vigyen.
Öleld át most azt akit szeretnél, tedd azt amit amúgy sohasem tehetnél, mert egyszer lehet csak szabad a szíved igazán, egyszer egy romantikus, csillagos éjszakán.
Nehéz olyasmire várni, amiről tudod, hogy talán soha nem fog megtörténni; de még nehezebb feladni, mikor ez az, amit mindig is akartál.
Az életem felborult, de még élem az álmaimat.
Az álom valami, amire igazán vágysz, ami igazán fontos neked. Az álom valami, amit elképzeltél, és amiről nem szabad lemondanod. Mindegy, hogy nem érti senki, mindegy, hogy mit gondolnak róla. Ez a Te álmod, és mindet meg kell tenned érte, hogy valóra váltsd! Mindent. Nem szabad, hogy érdekeljen, mit gondolnak róla az emberek, nem szabad, hogy hagyd elrabolni álmaid. Ha a szíved szólít, követned kell szavát.

Mindegy, mi változik, a múlt mindig velem marad.

Nem akarok úgy felébredni egy nap, hogy ráébredjek: már túl késő ahhoz, hogy megtegyem azokat a dolgokat, amiket akartam.
és végül:Az összes holnapom odaadnám egyetlen tegnapért.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.