Nagyképű vagyok???????

Régebben  nem egyszer megkaptam, hogy nagyképű, vagy öntelt vagyok! És nem egyszer nagyképűztem le én is olyanokat, akik "előttem" jártak már!

Egyik adatlapon olvastam iwiw-en, hogy: "Nagyképűnek tűnök ha benned kevés az önbizalom!"

Valóban ilyen tüneteket produkálna az, hogy kialakulnak lépcsők, távolságok emberek között? Miért érzékelik rólunk, hogy nagyképűk vagyunk vagy miért mondjuk másikról, hogy nagyképű?

Ha az emberek tényleg megnéznék, hogy mi van a felszín mögött, akkor látnák, hogy ki a nagyképű és ki a több tőlük!
Persze lehet, hogy van aki pontosan látja ezt, csak nem bírja elviselni, elfogadni, hogy van aki több tőle, így Ő relatív kevesebb és a nagyképűség vádjával próbálja lehúzni a másikat.
Ez egy egyszerű manipuláció.
Nem hat arra, aki helyesen értékeli magát és el is fogadja azt, ami értéket talált magában!

Aki tényleg Erős, annak ezt nincs szüksége bebizonyítani, és bizonygatni...

Jó dolog a Magabiztosság és az Egészséges Önbizalom... de az Önelégültség, az már megint a másik véglet...

A ló túlsó oldala...

Az Igazi Magabiztosság Bölcs... Alázatos... Tisztelet-Tudó és Mértékletes...
Előbb Néz, aztán Lát...
Előbb Figyel... aztán mond... és ha kell, csak a legvégén kritizál...
Ha erre feltétlenül szükség van... és elkerülhetetlen...

Könnyű mással kötözködni és beletörölni a sáros bakancsot...

Bármit (MINDENT) felismerhetsz, megláthatsz, megismerhetsz, felfedezhetsz és megtalálhatsz Önmagadban... hiszen a MINDEN(SÉG) Ott Van Benned...

Én is gyakran éreztem és érzem a mai napig azt például hogy egyesek "nem" rólam beszélnek, mert hát nem is ismernek... és én totál nem olyan vagyok, amilyennek beállítottak és leírtak..., (néha csak jókat mosolyogtam, hogy miket hordanak össze...) és abszolút félreismertek..félreismernek..
Van önkritikám, és beismerem,ami igaz és mindig vállalom a dolgaimért a felelősséget.
Akik egy kicsit is ismernek, azok tudják hogy milyen vagyok...
Így interneten keresztül nem lehet annyira meg és kiismerni a Másikat, Egymást...
Mert ezek itt csak Villanások...
Pillanatképek...
És ami egy Fényképen látszik... az a Múlt... Egy Elmúlt, Halott Pillanat...
Ami csak egy Folyamat része...
Egyetlen Másodperc töredéke... az Örökkévalóságból...

És az, hogy milyennek ítélünk meg valakit... egy-egy hozzászólásból, sok mindentől függ...

Pl. a mi saját szemüvegeinktől is...
Hogy milyennek akarjuk és tudjuk látni azt a Másikat...
Hogy milyen lepedőt akarunk ráhúzni, ráerőltetni és rákényszeríteni...
És lehet, hogy egyes emberek egy Ezüstmetál Mercedesről mindenáron el akarják hitetni önmagukkal, hogy az egy Piros Suzuki... mert Ők annak látják... (mert esetleg szinvakok, és rövidlátóak, vagy csak annak tudják és akarják látni...mert arra vannak kondicionálva...), és másokat is veszettül meg akarnak győzni erről... foggal és körömmel...
Ami az egyik embernek Sok, az a Másiknak Kevés...
Ami az Egyiknek Előny, az a Másiknak Hátrány...
Ami az egyiknek Erény... az a Másikak Hiba...
Ami Valaki szemében Erősség, az egy Másik szemében lehet Gyengeség...
és így tovább...
Minden Relatív és Teljesen Szubjektív.
A Látvány legalább ugyan annyira függ a Látótól, mint magától a Látványtól...
Ha nem jobban...

Van egy ilyen mondás is: hogy ha 20-an beülnek ugyanarra a filmre egy moziba, akkor hány filmet látnak?
- Egyet. - vágnák rá sokan...
De a helyes válasz:
- Húszat.

Mert Minden Egyes Ember totálisan más filmet lát (még ha az alap ugyan az is), mert Mindenki másnak és másképpen látja ugyanazt, a Saját Egyéni Szemszögéből nézve, a Saját Eddigi Élményei Tükrén át...

Az a víz, ami az egyiknek kellemes, a másiknak már talán túl forró, vagy túl hideg...
És persze erről időközben annak a véleménye is változhat, akinek Kellemes...
Mert rövid távon jóleshet a meleg is... de egy idő után már lehet, hogy nem bírjuk tovább...
Nincsenek Dogmák, hogy ki milyen...
Ilyen is, meg olyan is...
Mindenki Végtelen.
Mindenkiben Benne van Minden... mert Mindenkiben Benne Van Maga a Mindenség.
És ebből Te mit ragadsz ki?
És miért pont azt?
Ha akarom Zöld vagy, ha akarom Sárga...
Néha a Szándéktól is függ a dolog, a látvány, az ítélet...
Hisz minden pofára megy...
Ha akarom átmész a vizsgán és 5-öst kapsz, ha akarom nem, 1-est kapsz és megbuktatlak...
Tőlem függ, hogy milyen ítéletet mondok... ha én vagyok "az ítélő bíró"...
"Ne ítélj, hogy ne ítéltess!" - mondta Jézus... egyik Fontos Jó Tanácsaként...
Vajon Miért?
Mert nem vagyunk bírák...
Nem a mi dolgunk és feladatunk megítélni azt hogy ki milyen, és mennyit ér...
Még magunkat sem ismerjük, még magunkról sem tudunk szinte semmit... akkor a Másikról mit is tudnánk?
'Szándék' lehet pl. az előítélet is...
Hogy valakit Szeretek vagy nem... hogy szeretni vagy gyűlölni, hogy dicsérni vagy kritizálni, hogy megsimogatni vagy megbántani akarok...
És így tovább...
Mondta múltkor valaki: Néha egy kicsikét tényleg Nagyképűnek és Fölényeskedőnek, Önteltnek tűnsz... de könnyen el tudom képzelni, hogy alapvetően nem vagy az... csak néha egy kicsit játszol packázol és szórakozol az emberekkel, és a Látszat csal...

Te hogy érzed?
Szerinted Nagyképű vagy, vagy sem?
Végül is csak ez számít.
Ez a Lényeg.
Hogy a Te Élményed, és a te Érzésed Mi Magadról?
De ha már foglalkoztat a Kérdés... lehet, hogy van valami alapja, és érdemes lenne odafigyelni rá, hogy ne bántsál meg másokat... és ne építs fel olyan falakat, amik Számodra Értékes és Fontos Emberektől választanának el...
Érdemes lehet egy kicsit változtatnod a stílusodon... hogy jobban együtt tudj rezegni Másokkal?

 Pl. eszembe jutott most még a nagyképűségről két momentum...
  Egyik ismerősöm mesélte,ott,ahol dolgozik,a tulaj Milliárdos...
Egy osztályba járnak a gyerekeik.
Többször találkoztak már iskolai rendezvényeken, kirándulásokon, stb...
Tavaly év végén pl. Náluk volt az évzáró party, a lovastanyájukon...
Ott is beszélgettek, stb...
Mesélte,hogy akárhányszor összefutnak és találkoznak mostanában, sosem köszön... és ha ő ráköszön, akkor meg kikéri magának, és szinte felháborodott arckifejezéssel nagy nehezen kiprésel magából egy Hello-t vagy egy Sziát, de látszik rajta, hogy nem szívesen...
Ahogy rám néz, az van az arcára írva, hogy 'Mit képzel ez magáról? Hogy mert ez megszólítani engem?'
Na, nekem az ilyen ember sohasem lesz Király. Akármennyi pénze is van... mert az ilyen az mindig csak egy kis köcsög lesz és marad... Egy kis pökhendi seggfej... ;-)
Hiszen mindenki ugyanolyan büdöset szrkázik...
És mindenkinek pont addig ér a keze, hogy ki tudja törölni utána... ;-)

Ellenben ismerek egy csomó olyan embert is, hála Istennek, akik szintén teli vannak, de megmaradtak embernek...
Előzékenyek, előre köszönnek, nem arcoskodnak, nem játszák az agyukat, nem játszák meg magukat...
Normális hangnemben szólnak hozzám, és bárki máshoz is...
Normális emberi hangnemben kérnek...
Alázatosak, és intelligensek...
Na, az Ilyeneket maximálisan elismerem, becsülöm és tisztelem, és az Ilyen Emberekre felnézek...
Nem az a Lényeg, hogy mennyi pénzed, vagy mekkora poziciód van...
hanem, hogy Ember vagy-e, és Emberként viselkedsz-e a Másik Emberrel...
A Jó főnök ugyanúgy tiszteli a takarítónőjét, mint a legjobb vevőjét...
Mert az Embert látja Benne... a Lelket...
Az egyik Ember Ugyanolyan Értékes, mint a Másik...
Mert maga az Élet, ami Érték.
A Létezés...
A Létező és Érző Lény...
A Lélek.
Azt mondják, azok az emberek, akiknek feltűnési viszketegségük van, és mindig nagyzolnak, és felvágnak, és túl akarnak tenni másokon, és nagyobbnak, többnek akarnak látszani... azoknak valójában a felsőbbrendűségi komplexusuk mögött kisebbrendűségi komplexusuk van... csak így próbálják meg ezt burkolni, bújtatni, eltakarni, eltusolni...
Vagyis: így kompenzálnak...
Mindig a Másik Véglet... ;-)
Ezért kellenek az impotens férfiaknak a nagy vagyonok, és a nagy luxus autók...
És az önbizalom hiányban szenvedőknek... az irigyek...
mert "ha mások nagyra tartanak, akkor én is nagynak érezhetem magamat"...
Ez áll a legtöbb bizonyítási vágy és megfelelési kényszer mögött is...
Hogy ELISMERJENEK...
Hogy Tiszteljenek...
Hogy Elfogadjanak...
Hogy Megbecsüljenek...
Vagyis: végső soron, hogy Szeressenek...
De aki nem szereti önmagát... az másoktól ezt hogyan várhatná el???
És aki annyira Önimádó, hogy csak Én-Én-Én... másról sem tud beszélni, és másra sem tud gondolni... (szó szerint!, még gondolni sem tud másra...;-), azt hogy is szerethetnék Mások?
Hiszen ha Ő nem szeret Másokat, a Másikat...
Akkor ez valószínűleg kölcsönös lesz, és tükröződni fog...
Ezek jutottak most eszembe...

Ahogy Érzed.
Annyit olvastál el belőle, amennyit akartál. Amennyi jól esett.
Ha egy betűt sem olvastál volna el belőle, engem az sem zavart volna...
Én megtettem a Magamét...
Te is a Tiedét...
(Azt azért nehezen hiszem el, hogy nem olvastad el... legalább csak egyszer, végig az egészet... de meglehet... ;-)
Mellesleg: Kevés beszédnek is lehet sok az alja...
Nem a Mennyiség... hanem a Minőség a Lényeg...
Hogy mi van Benne...
Nem strapáltam magamat... öröm volt számomra írni...
Élveztem.
Hogy Te mit szűrsz le belőle, Mivel leszel Több, Gazdagabb általa: Ez legyen a Te Kincsed.)
Ahogy írtam is, az ami nekem átjött... az az, ami az én szűrőmön átszivárgott...
és lehet, hogy Rád egyetlen szó sem igaz...
Hisz a Látszat néha csal...
Nekem így  kerek, teljes és egész.
Lélekkel Átitatott...