Most én mesélek....fantáziaképek...

"Kettesben maradtunk.
Az ágy végéhez hajtottam a takarót, és folytattam a masszázst.
Most már felnézhetnél egy percre - suttogtam. - Mindössze egyetlen percre, azután alhatsz tovább, megérdemled..Hol jobb neked? Ha netán azt kéred, engedjelek el, nem fogok veled vitatkozni: elmehetsz. De ne hidd, hogy messzire jutsz: veled tartok. Bár többnyire szerfelett kedves az élet, nélküled csak közepes lenne, vagyis nem jó. Ha befolyásolhatnám a döntésedet, azt szeretném, maradj itt. Meglehet, azt képzelem, a világon leginkább én szeretlek téged, de ez nem is olyan biztos.
Inkább ne is méricskéljük, ki mennyire és hogyan szeret, ez nem olimpiai műfaj. Különben is, percről percre változnak az érzelmeim. Megsokszorozódik a szeretet, miként tükörben a tükrök.Vagy elcsendesedik.
Egy csomó ember egész jól eltengődik a mosti légzés- és pulzusszámoddal. Némelyikük még az utcára is kimerészkedik ilyen lapos vérnyomással.
Azt viszont bánom, hogy nem használtuk ki alaposabban, az eltelt időt. Hanyatt-homlok szeretkeznünk kellett volna, zuhany alatt, a templomkertben, a biciklin, a kocsiban, a parabolaantennán, tánc közben, úton-útfélen.... Hát te hol jársz? Most már visszatekerhetnéd azt a léggömbmadzagot, amivel elszálltál. Ilyen kirándulásokat egészségesen is tehetsz, csak kívánnod kell, és lelked oda röppen, ahová csak akarod. Persze, ezt remekül tudod, nélkülem is. 
Visszahúztam a takarót..Megcsókoltam a száját, majd vállát ölelve oldalra gördítettem a testét, hogy hátbőrébe cirógassam a krémet.
Vannak dolgok,amiben a legjobb vagy.Például szájban, még közelebbről: csókban is, és felsorolhatnám az összes porcikádat, de ez megint nem versenytéma. Én bizony jóból nem válogatok. Már régen látom a különbséget a csoda és a gagyi között. Számomra te egy remekmű vagy és mint tudjuk, a remekművek működése tökéletesen modellezhetetlen, tehát képtelen volnék megmagyarázni, mivel vonzol ennyire.... Nem kapkodod el, ez is rád vall.
Téged körülbelül olyan könnyű felidegesíteni, mint egy macskakövet. De megszelídíteni se egyszerű. Te aztán nem zsigerből vagy roppant kedves, ezért nálad jól meg kell dolgozni. Első rád nézésre hajlottam azt hinni, hogy olyan morózus vagy, mint a vedlő kígyó. Viszont azóta sem gondoltam rólad terráriumlakókat. Készen vagyunk a masszázzsal.

- Még elhallgatnálak – felelte rekedtes-halkan.

Visszafordult a hátára.
Egymásra bámultunk.
Hatalmasakat nyeltem; könnyeket, gombócokat.
Összekulcsoltuk ujjainkat.
Lehajoltam, megcsókoltam száraz száját.
Azután leültem az ágy szélére.
Néztem az arcát.
Fáradt és borostás kinézete volt, szemhéja pilledezett. Meglepett egy félmosollyal.
Egyszerre vágytam sírni és nevetni a megkönnyebbültségtől."