Klaudia

Klaudia

2010. aug. 18.

Mai költeményem...Egy arc....



 Micsoda felismerés!!
Egy új arc...csak nézte őt és elmerült a tekintetében...gondolkodik..miért is tetszik Neki ez az arc....hisz óhatatlanul is felidézi egy nap többször is.Minden kis részlet illeszkedik...úgy jó,ahogy van...
Elindul hazafelé..ez az arc ott van ...bárhová néz...
Talán nem jó ennyit egy arcra gondolni,igen veszélyes gondolat...mely érintheti a szívet - a lelket....
De Ő másra se tud gondolni..egy arc,mely a minap oly közel volt hozzá...hogy szinte érezte a bőrén a tekintet forró tüzét.Mennyi mindent elárul egy arc...a szemek...mely láthatóvá tett minden kimondott és kimondatlan keserűséget...egy múló bánatot...egy felcsillant reményt...egy szerető ölelést..az erőt és a gyengeséget...a poklot és a mennyországot...az ártatlanságot és a forró szenvedélyt...
Az ajkak...ha neki beszélnek....kiszámíthatatlan - tétova szavak...melyek vagy az egekig repítenek vagy a földre hajtanak...Az ajkak...amik mikor szólnának,néma maradnak - s mikor a hallgatás többet ér a csendnél..
Az ajkak...a csók íze..kívánatlan kívánatos rejtély..mely felébreszti a vágyakat..életre kelti az ösztönöket...
Tudta, hogy vannak szebb arcok, nemesebb arcok, tisztább arcok - de éppen ez az egy arc hat rá, és uralkodik rajta. Ez az egy arc az egész világon. És ő maga ruházta fel ezzel a hatalommal.

Gyöngy

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.