(4évesen ) (7évesen)
"Azt kérdezed tőlem, hogyan vártalak?
Mint az éjszakára fölvirrad a nap, mint a délutánra jő az alkonyat,mint ha szellő jelzi a förgeteget
- Ezer pici jelből tudtam jöttödet.
Mint tavaszi reggel a nap sugarát, fagyos téli este jégcsap csillagát, mint az alma ízét, tejet, kenyeret
- pedig nem is láttalak még, úgy ismertelek én.
Mint a fény az árnyat, záport a virág, mint a patak medrét, madarat az ág, mint sóhajos nyári éjjel a fák az eget
- mindenkinél jobban téged így szerettelek és szeretlek. "
Ez a szeretet sosem múlik el....
Így távol tőled..most...csak a képedet nézhetem...és csak azt veszem észre,hogy könny pereg le szememen...
Utazásom végén jó hírt hozok Neked..időm nagy részét már tölthetem veled.
Bepótolni már nem tudom az elveszett perceket...
De igyekszem megteremteni a nyugodt,békés életet.
Lehozhatnám Neked a csillagos eget...de tudom,nem pótolja a szeretetet.
Ha felnőtt leszel,nem arra fogsz emlékezni,mit kaptál,
hanem arra,mennyit törődött veled ki a világon a legjobban imád!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.