Klaudia

Klaudia

2010. aug. 11.

Fodor Ákos idézetek 3.



EGY FOHÁSZ
Jaj, csak soha ne
hallanám, hogy mit mond Más
egy Harmadikról!


MAGÁN-INFERNO
akiről rossz jut
eszembe: sosincs neve
– csak története


ARCKÉPCSARNOK
Van egy arc,
amit csak önmagunkat elképzelve látunk
– lehet, hogy ez az igazi.
És van annyi arcunk,
ahányan csak ránknéznek (és: ahányszor!) és még az is lehet,
hogy ezekben akad néhány közös vonás
– lehet. Akkor ez a valóság.
Van egy,
amit tükörbe nézve látunk: villámgyorsan
alakuló, képlékeny látvány: múzsája a Szomszéd Ízlése s az azt szolgáló, vagy azt
ellenző szándék
– efölött húnyj szemet; ne kerüld, de ne hidd el.
És van,
van arc, amit csak az lát, aki szeret,
akit szeretünk. Ez a legszebb,
a legmulandóbb. A legérvényesebb.



EGY VÉGSŐ KÉRDÉS
Mért van az, hogy a
rosszra bőven jut szavunk;
a jóra: alig?


Isten nem hivő.
A nép nem demokrata.
A víz nem szomjas.


UGYANONNAN: UGYANAZ
Koszlik-foszlik, züllik a talmi holmi.
– Habár reménytelen e dolog itt:
minden napodon hozz rendbe valamit;
m a g a d a t ne hagyd elgazosodni.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.