Azoknak,akik nem szeretnek ...:-)

Már megint megszólalt belőled a legnagyobb Ellenzőm...
de én ezen már nem csodálkozok...
Te Ilyen vagy.
Így kell szeretni és elfogadni.
Az Ellenző szóról jutott eszembe: nem lehet, hogy szemellenző van rajtad, ami eltakarja előled a valóságot?
És lehet, hogy ezt a szemellenzőt magadnak választottad szabadon... mert Te így érzed jól magadat? A Szemellenző-Butikban...
Nem is akarsz Tisztán és szeretet-teljesen látni?
Miért lehetnek valaki számára élvezetesek a félmegoldások?
Miért nem törekedsz a teljességre?
Az igényességre...?
Szeretni a lehető legigényesebb és a legtörekvőbb dolog.
Miért nem törekszel a teljes megértésre és elfogadásra...
Az, hogy negatív és 'elmarasztaló' véleménnyel vagy rólam, 'velem' ??? kapcsolatban... ezen már meg sem lepődök, mert már az idők során hozzászoktam...
Már azon lepődnék meg, ha ez nem így volna...
Sőt: már talán hiányoznál, ha egy-egy felbukkanásomkor nem kötnél vagy nem rúgnál belém... képletesen szólva...
Mindenki NAGY Valamiben...
Te pl. Ebben vagy NAGY.
Ez is lehet Siker.
Ki minek könyveli el.
Én inkább Kudarcnak (hogy ilyen vagy, holott lehetnél jobb is, nagy lelkűbb, szeretet-teljesebb...)... de hát nem vagyunk egyformák...
Valamiért nagyon irritállak 'én' Téged.., vagy legalábbis az a bizonyos Kép, amit Te kialakítottál magadban rólam... és aminek a valósághoz talán vajmi köze sincs...
Ez csak a Te verziód... de ha Te ennyire ragaszkodsz hozzá, és Neked ez még mindig ennyire fontos... hogy őrizgesd és tartogassad... akkor légy vele boldog...
De hogy miért utálsz  Te ennyire 'engem', mi zavar, bánt és irritál bennem Téged...? (holott tudtommal én nem adtam rá Neked különösebb okot, hogy gyűlölködj velem és utálj)... ezen, ha van kedved, gondolkozz el egy pillanatra...
Mert azt mondják, hogy Tükrei vagyunk egymásnak... és ami minket egy másik emberben zavar, vagy irritál, az tulajdonképpen bennünk van... és ezzel a bizonyos valamivel nekünk van dolgunk...
A másik ezt csak megmutatja nekünk... felhívja rá a figyelmünket...
Az amit a Másikra rávetítünk, az sokszor tényleg csak illúzió, és a képzeletünk műve...

Van erről egy jó kínai példa-mese:
Egyik nap egy férfi nem találja az ásóját.
Úgy emlékszik, kint hagyta a kertben, miután utoljára dolgozott vele egy pár napja...
Azt gondolja magában, hogy a szomszédja lophatta el...
Figyeli a Szomszédját, és minden mozdulata, minden gesztusa, minden szava és minden rezdülése ebben a hitében erősíti meg: (Szerinte) úgy viselkedik, mint egy tolvaj... Mint egy tolvaj, aki az ő ásóját ellopta...
Aztán bemegy a garázsába, a fejszéjéért, hogy azzal menjen át a szomszédjához, megfenyegetni, amiért ellopta az ásóját...
És csodák csodájára az ásó ott van a garázsban a fejsze mellett...
Ebben a Pillanatban eszébe jut, hogy a munka végeztével azt oda tette...
Visszamegy az udvarra, és nézi a szomszédját:
- Jé -gondolja magában - , ez olyan tiszta, mint egy becsületes ember... Minden szava, mozdulata, gesztusa, rezdülése, arckifejezése...
De megemlíthetnénk példának a Nyuszikás viccet is... amikor a Róka megy a Nyuszikához, hogy kölcsönkérje Tőle a porszívóját...

Szóval sokszor csak úgy vagyunk ám a lidércekkel és a démonokkal, meg az ellenségekkel, mint Don Quixote: csak a fejünkben léteznek... és tulajdonképpen 'amúgy' nem is valósak, nem is valódiak, nem is léteznek...
Szét kell nézni az Elmegyógyintézetekben, mennyi hallucináló beteg van bent... akik mind-mind csak képzelődnek... de Számukra ez teljesen valóságos... olyannyira, hogy számukra Ez a Valóság.
ITT NINCS (a Mi Elménkben Élő Szintünkön) OBJEKTÍV VALÓSÁG.
ITT CSAK SZUBJEKTÍV VALÓSÁGOK VANNAK...
AZ, AMIT TE LÁTSZ, HALLASZ, ÉRZÉKELSZ ÉS ÉSZLELSZ, AZ CSAK A TE VALÓSÁGOD, ÉS CSAK NEKED OLYAN.
A KÉRDÉS AZ:
MIÉRT LÁTSZ ÉS ÍTÉLSZ OLYANNAK ENGEM VAGY EGY DOLGOT, VAGY EGY HELYZETET, MINT AMILYENNEK LÁTSZ ÉS ÍTÉLSZ?
MIÉRT PONT OLYANNAK TUDOD? (Holott mindenki más másmilyennek...)
MIÉRT PONT OLYANNAK AKAROD?
Hiszen, hogy kire milyen cimkét ragasztasz: az a Te saját egyéni választásod és döntésed.
Mi alapján?
Miért AKARSZ valakit ilyennek, és miért egy másik valakit olyannak látni?
Látás ez így?
Vagy csak nézés?
Szóval a kérdés csak az lehet a Te számodra magadhoz... hogy mi is a bajod 'velem', az általad elképzelt, megalkotott és létrehozott, de nem létező, nem is valós 'Gyöngyikével'?

Miért ilyennek akarsz látni? És beállítani? Miért egy ilyen képre van szükséged?
Hiszen ennél sokkal jobbnak, szebbnek, kedvesebbnek is elképzelhettél volna, aki barátságban áll Veled...
Tehát:
Mivel is van Neked bajod (dolgod)?
Mi ellen harcolsz és küzdesz?
Mi ez a nagy szélmalom harc 'ellenem', valaki ellen, akit nem is ismersz?
Egy elképzelt, nem létező 'személy', vagy inkább gondolat ellen?
Neked mindenképpen szükséged van egy bűnbakra, egy főbűnösre, akit lehet szidni, szapulni, hibáztatni, kritizálni, 'sárba tiporni', UTÁLNI?
Miért van erre szükséged?
Miért jó UTÁLNI?
Miért van Neked erre az érzésre és ennek a megélésére, és kifejezésére SZÜKSÉGED?
Kivel szeretnéd Te ezt a vágyadat igazából kiélni, akivel nem teheted?
Az életed melyik részével vagy elégedetlen, ami ennyire bánt, ennyire zavar, ennyire frusztrál, és akkora nagy dühöt, utálatot, elutasítást és gyűlöletet vált ki belőled? hogy egy másik embert próbálsz meg lépten nyomon 'bántani' és 'büntetni', ahelyett hogy a gyökerénél és a forrásánál keresnéd meg, ismernéd fel, oldanád meg és kezelnéd, tennéd helyére a problémát a saját életedben... ahelyett hogy elmenekülnél előle és csak terelnél, meg hárítanál...
Az Életed melyik része nem tetszik Neked?
Melyik részével nem vagy elégedett?
Mi zavar?
Mi bánt?
Ez min múlik, hogy olyan, amilyen?
Tudsz rajta változtatni?
Akkor miért nem teszed meg?
Min szeretnél változtatni, javítani, jobbítani?
Talán ha helyre tennéd az Életedben a téged frusztráló problémát, ami feszültséget okoz benned, és amit nem tudsz elfogadni... akkor megszabadulnál egy csomó felesleges feszültségtől... és akkor megnyugodnál, és az életet is szépnek látnád... és a benne megjelenő kedves, aranyos embereket is... és a kedvedet és az örömödet lelnéd benne... állandó és folyamatos harcok, viták, feszültség gerjesztések (Játszmázások) helyett...

Nézz magadba: ez egy Önismereti oldal.
Itt nem hárítani kell, meg a másikat baszogatni, meg hibáztatni...
Meg kekeckedni, és harcolni...
Ez itt most nem a Káka-Expedíció...
Itt csak Te vagy Magadnak.
Mint az Életedben.
Ha akarsz tanulhatsz és fejlődhetsz: ha nem: miért vagy itt?
Miért töltöd itt a drága és értékes idődet feleslegesen?
Rosszindulatú és kárörvendő vagy?
(Ha nem, akkor Jó.)
Én megmondom Őszintén, hogy amikor írok, akkor csak úgy jönnek (dőlnek) belőlem a szavak...
csak úgy átfolynak rajtam, mint állítólag a médiumokon...
Megindul az Áramlás , és én csak leírom, ami átfolyik rajtam...
Számomra úgy teljes és úgy kerek-egész egy-egy írás, "Levél", ha mindent leírok, ami jön... mert minden részlete hozzátartozik az egészhez...
A kezeim egy idő után úgy járnak a billenytűkön, hogy szinte látni sem lehet Őket...
És tudod mit mondok Neked:
Élvezek gyorsan írni, és sokat is.
Mert Szeretek Írni.
Mindig is Szerettem... ;-)
Könyvet szeretnék írni.
Sőt ha tehetném: mindig ezt csinálnám, ebből élnék, ezzel keresném a kenyerem... mert ezt ÉLVEZNÉM.
Vannak könyv és forgatókönyv ötleteim is... ;-)
Nekem a teljességhez kellenek a részletek...
Hogy minden a helyén legyen és klappoljon.
Minden morzsa fontos...
Mint csepp a tengerben...
Aztán, hogy kinek mi sok... az meg már az Ő dolga... és az Ő személyes egyéni ízlése...
Ahhoz már nekem megint nincs semmi közöm se...
Itt nincsenek megadva mennyiségi paraméterek... hogy csak x karaktert lehet írni...
Annyit írok, amennyit jól esik... amennyit kedvem tartja...
hiszen megvan hozzá a lehetőségem...
És ha nekem jól esik... az már fél siker...
És ha van olyan, aki szintén örömmel olvassa, és számára ez élvezetes idő-töltés... szórakozás... az meg a másik fele a sikernek... ha így ez a két dolog össze tud így találkozni és csatlakozni... az külön öröm számomra...
De ha nem. az Én élményem már így is teljes.
Aki akarja elolvassa...
Aki nem, nem...
Nem kötelező a disznótor... csak a disznónak...

 A hangsúlyokat mindenki maga teszi bele magának... ahogyan Ő felolvassa és értelmezi...az írásokat.
Ahogyan benne szól... Ahogyan benne belülről megszólal és 'felcsendül' (vagy nem).
Így lehet jól félreérteni egy-egy levelet, írást...
Na de nem baj...
"A hiba az ön készülékében van."
Ha mást vett, mint amit az adó adott...szándékai szerint... eredetileg...
Semmi gond.
ÉS ITT JÖN A LÉNYEG:
Megmondom őszintén, hogy ÉN itt NEM AKAROK MEGFELELNI SENKINEK, SENKI ELVÁRÁSAINAK SEM...
És azt gondolom már kitaláltad, hogy ha meg is akarnék felelni bárkinek is... akkor nem Te lennél a legelső a sorban...
Akinek nem inge, ne olvassa...
Nyílván való, hogy a soraim, a betűim nem azoknak íródnak, akiknek bajuk van vele(m)...
Meg aztán a mennyiség és a minőség sincs feltétlenül olyan szoros összefüggésben...
Hiszen akkor a mozikban 5 perces filmeket vetítenének... hogy rövid és velős legyen... mert hát "Sok beszédnek sok az alja"... és regények sem íródnának, csak Örkényi 1 percesek...
Kinek a pap, kinek a papné...
Szabadság van: Mindenki azt tesz, amit akar.

Úgy ahogyan tudja.