Gondolom, más sem...
Csakhogy továbbgondoltam, ilyenkor nem bennük csalódom, hanem magamban. Mert ők, olyanok, amilyenek - önmaguk.
én gondoltam róluk, többet, jobbat, mást...az én hibám.
Keresem a "köröket", akik olyanok, mint én, akik nehezen tudják megérteni a mai világot, akiknek még számít a lélek szava, akik mélyen MEGélnek, mások, négyzetek számára érthetetlenek..."nem normálisak".
Azokat keresem, akik nem a látszatnak élnek, akik belülről sugároznak, akikben jó elmerülni. Bársonyosak.
Arra vágyom, hogy soha, de soha ne kelljen megkérdőjeleznem önmagam.
Igen, önmagam. A beléjük vetett hitem. Mert hinni akarom, hogy érték marad az lélek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.