Kulcs

Megfigyeltem valamit az elmúlt napokban, míg utazgattam... Majdnem minden ház ablakán van redőny.

Majdnem mindenki bezárkózik a világ elől, mert reggel süt a nap, mert éjjel besüt a hold, mert betörnek, mert belátnak, mert jó bezárkózni, mert jó azt hinni urai vagyunk a házunknak, és csakis a miénk...

Furcsa. Régen nem voltak redőnyök, sem az ablakokon sem a lelkeken...De mára már a szemek és szívek előtt is azok vannak.

                          

Kinek milyen színű tetszik, csak tessék csak tessék, most ingyen jár melléjük egy 5ponton záruló ajtó is...

5 pont...

félelem

fásultság

írigység

felszínesség

képmutatás...

Csakhogy, ha egyszer bezárul az ajtó, nem lesz hozzá kulcsod kedves... Mert nem adnak, csak egy hamisítványt, s te mégis ostobán bezárod magad...

                      

 Mert azt csinálni, amit abban a percben igazán akarsz, félelmetes... Kontrolláld magad, ez a helyes, erre neveltek, hogy mindig fékezd az ösztöneid...

De kit érdekel?

Ha énekelni, ha sírni, ha nevetni vágyom, kinek lenne joga azt mondani: nem szabad.

Ha ölni, üvölteni, tombolni, rombolni akarok, kinek van joga megfékezni őszinte haragom?

Mert aki nem tud haragudni, nem tud tombolni, az nem tud szeretni, nem tud elmélyülni.

Az emberek dipólusosak... Ha az egyik oldal hiányzik, akkor felszínes a másik...

Azt hiszem...