Azt hiszem, hogy csak nagyon ritkán találunk barátokat a környezetünkben, mert ha tetszik, ha nem a körülöttünk lévő emberek óhatatlanul beskatulyáznak minket külsőnk, megjelenésünk és látszataink alapján. Így döntik el, érdemesek vagyunk-e a barátságukra.
Pedig ez nem így működik... Mindenki érdemes a barátságra, addig, míg el nem veszti a bizalmunkat... De ez már egy másik történet.
Vannak szívemhez közelállók körülöttem. Kevesen, de vannak és ezért kifejezetten szerencsésnek érzem magam, ugyanis túljutottam a látszatbarátokon.
Az a néhány ember körülöttem valóban fontos nekem, s jól esik hogy bízhatok valakiben és bennem is bízhatnak.
Mert nem az az igazi barátság, ha feltétlenül mindent elfogadunk és mindenben helyeslünk... De ezt már több ezren megmondták, elbeszélték.
Mégis... Barátok, akik szembesítenek a hibáimmal, akik dühösek olykor rám, ahogy én is néha haragszom rájuk, de ezek csak pillanatok, melyek elmélyítik a tiszteletet, a megbecsülést. Azt mondani: Add a kezed!
Vannak igaz barátok, akikre fel lehet nézni és akik mellett lehet menni. Sosem mögöttük, sosem előttük, hanem közvetlenül az oldalukon és azt lehet nekik mondani szívből és minden irigység, vagy lenézés nélkül hogy: "Gratulálok ahhoz, aki vagy!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.