Klaudia

2010. dec. 6.
Nem mindig jó, mindent elmondani, néha elég elsuttogni ...
Ritkán akad a környezetünkben olyan ember, aki csakúgy meg akar ismerni, de igazából nincs rá különösebb oka.
Ezzel szemben egy távoli ismeretlen (akinek akár hazudhatnánk is, de miért is tennénk?) nem fogja feltétlenül azt mondani: Ez vagy te!
Beszélgetni, mesélni... Mert nincs tétje, mert ha az idegen túlságosan zavaró, vagy erőszakos, akkor el lehet előle menekülni, nincs kockázat. Sajnos ennek is megvannak a veszélyei, de ... Igenis lehetséges igaz barátokat találni a cyberéterben.
Én hiszek benne, mert nekem sikerült...
végtelenül boldog vagyok, hogy megélhettem ezt a találkozást.
Rengeteg ellentétes gondolatom van bizonyos dolgokról. A barátság is ilyen, vagy akár a család, az élet, a szeretet, a szerelem...
Nem mindig jó, mindent elmondani, néha elég elsuttogni az égnek, vagy a fáknak, hogy a szél messze repítse minden boldogságom-fájdalmam.
De egyre inkább érzem, minden gond, minden rossz ellenére is... Mocskosul szerencsés vagyok, mert olyan élményekben lehet részem, ami meghatározza, kifordítja és újraszínezi folyton-folyvást az életem
Egy próbaterem: lüktetés, újjászületés, mámor...
Néhány angyali arc: öröm, bizalom, szeretet...
Rengeteg lehetőség: kaland, kihívás, keresztutak...
Eső, szél, hold, napfény, orgonák, pillangók.
Az élet olyan mint egy terebélyes, misztikus fa... Minden ágán, más-más terem...
A boldogságom csak rajtam múlik, mert ez a rengeteg szép, mesés, csodás dolgok mind itt van előttem és átélhetem őket...
Szeretek élni... Mindegy a hogyan, mert tudom, boldog leszek akármi is történjen velem a jövőben...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.