Barát...

Szép szó sok jó barátot szerez, és megengeszteli az ellenségeket; nyájas beszéd jó embernél bőven adódik. Sok emberrel élj egyetértésben, de bizalmasod ezerből csak egy legyen! Ha barátot szerzel próba árán szerezd, és ne bízzál meg benne túl hamar; mert van, aki jó barát a maga idejében, de nem áll helyt a szorongatás napján. Van barát, aki ellenséggé válik, olyan barát, aki piacra visz gyűlölséget, viszályt és szitkot. Van barát, aki asztaltárs, de nem áll helyt a szükség napján. A barát, aki bejáratos, egyenlőnek tartja magát veled, és adja az urat házad népével szemben; amelyik azonban szerény előtted és színedet kerüli, azzal egyetértő, jó viszonyban lehetsz. Tartsd magadat távol ellenségeidtől, és légy résen barátaiddal szemben! A hűséges barát erős menedék, aki ilyenre akad, kincset talál! Az igaz barátnak nincsen mása, az igaz értékét nem lehet arannyal, ezüsttel mérni! A hűséges barát élet és halhatatlanság írja; azok találják meg, akik félik az Urat. Aki féli Istent jó barátnak is, mert amilyen ő maga, olyan a barátja is.

Holnap

Próbálok beszélgetni veled, de te fáradt vagy, aludjunk, majd holnap beszélgetünk! Holnap viszont újabb feladatok vannak, újabb munkanap, vacsorák, alszunk és másnap beszélgetünk. Ebből áll az életem: várom azt a napot, amikor újra mellettem leszel, egészen addig, amíg bele nem fáradok, és többé nem kérek semmit, teremtek magamnak egy világot, ahova elbújhatok, amikor szükségem van rá: nem túlságosan távol, nehogy úgy tűnjön, mintha független életem volna, de nem is túlságosan közel, nehogy úgy tűnjön, mintha be akarnék törni a te univerzumodba.

Az ölelés ereje

A legfontosabb érzelem az életünkben az, hogyha szeretünk valakit. De ezt ki is tudjuk fejezni, igen? És mi van ha nem? Mi van, ha egy olyan embert szeretünk aki kemény, karakán személyiség, aki talán azt gondolja, hogy a szeretet kimutatása a gyengeség jele?
Mi van ha ez az ember a mindennapi életben rendkívül kedves, vidám, örök optimista, az egyik bizalmasod és tanácsadód. Logikus, hogy a szeretetet felé egyszerű kimutatni, nem tűnik nehéznek ugye? Nem.. mert még sosem gondolkoztál róla, de ha belegondolsz és próbálkozol rájössz, hogy bizony nem könnyű. Szavakkal nem sokat, de ráutaló tettekkel többet érsz el. Úgy tudom, ha szeretünk valakit célszerű és okos döntés minél hamarabb kimutatni a célszemélynek érzelmeinket, mert mindenkinek szüksége van szeretetre, és az a lelkünknek is jót tesz ha tudjuk, hogy szeretnek, és viszont szeretünk. Vajon elég, ha csak úgy érezzük, hogy szeretnek minket vagy mondani is kell? Kellene. Ha megfelelőképpen tudjuk éreztetni a másikkal, hogy szeretjük, az nagyban javít a kapcsolatunk minőségén, megelőzi a problémákat, és harmóniát tart fönt. Nem is kell részleteznem, mennyire fontos a bensőséges kapcsolatokban a szeretet kifejezése.
Gary Chapman amerikai családterapeuta szerint többféle szeretetnyelv is létezik: fizikai, szóbeli, minőségi idő, szívesség, ajándékozás. Chapman szerint mindenkinek megvan a rá jellemző „szeretetnyelve”. 
              Drága időnk kizárólagos másra fordítása egyértelmű jele a szeretetnek. Ilyenkor odafigyelünk a másikra, csak vele foglalkozunk; esetleg olyan programot szervezünk, amit ő szeretne. Elkísérjük a vizsgára, vagy fodrászhoz. Elmegyünk vele vásárolni. Időt szakítunk rá, ha beszélgetni szeretne késő este, vagy meghallgatjuk telefonon a zsúfolt hétköznapokon is.
Bármilyen apró dolog is a szeretet kifejezése. Milyen jól is esik, ha elmosogattak helyetted, vagy behozták a kukát. Ne legyen érte cserébe ez, meg az, ne akkor tegyük meg, ha ő így, vagy úgy tesz, mert az már csak puszta üzlet. Te adod, én veszem, én adom, te veszed. Ez nem szeretet. Ha szeretetből segítünk, vagy teszünk szívességet, azt valóban önzetlenül tegyük.

"A szeretet eszközei vagyunk nem pedig urai,  ez biztosítja számunkra, hogy azért legyünk együtt valakivel, mert így akarjuk, és nem azért mert a konvenciók megkívánják"

Ha nem tudod kimutatni, akkor kínlódsz, éget, mar belülről egy érzés. Ami minden percben eszedben van, hogy el akarod neki mondani, kimutatnád, csak még nem találtad meg a módját. Mindenkinek van szíve, mindenkinek kell a szeretet. Vannak családok ahol nem divat verbális értelemben kifejezni, sem fizikailag. Egy kemény, karakán emberrel szemben kimutatni sem egyszerű. Lehet, hogy hosszú hónapokig készülsz rá lelkileg, hogy tudtára add, összeszeded minden bátorságod, mégsem megy. Mert ellenkezik, ellenáll, vagy ellenkező jelet ad.
Aki olyan neveltetésben részesült, ahol a szülők vagy akár az egyik fél, kemény 'kiképzésben' részesítette a gyermeket (maga döntött a tetteiről, boldogult egyedül) ennek hatására az egyén erős lett, talpraesett, önálló, jobban életrevaló mint bárki más. Ha ilyen embernek próbáljuk meg bizonyítani, vagy kimutatni szeretetünket, nehéz dolgunk van. Mert azt érezzük, hogy ezt ő a gyengeség jeleként könyveli el. Így nem öntjük szavakba és nem öleljük meg. Akkor mit csináljunk? Beléphet a képbe itt a minőségi idő lehetősége, minél több időt ezzel a személlyel tölteni, és szívességet tenni neki.

"Olykor elég egy napsugár. Egy kedves szó. Egy köszönés. Egy simogatás. Egy mosoly. Ilyen kevés dolog elég ahhoz, hogy boldoggá tegyük azokat, akik körülöttünk élnek. Akkor miért nem tesszük ezt?"

Anya csak egy van

Mindig azzal van a legtöbb gond akikre a legjobban hasonlítunk, mert kiütköznek a hasonlóságok. Éppen azokat értjük legkevésbé akiket a legjobban kéne ismernünk.
A test amely hosszú hónapokon keresztül, minden szenvedés árán őrzött téged. Ezzel hadakozik oly sok ember, köztük én is, azzal a nővel, aki nélkül nem lehetne itt a Földön.
Mindig jusson eszedbe, hogy azzal ellenkezel, aki kiskorodban felkelt hozzád éjjel, aki etetett, és aki mindig megvédett. Aki ha nem lesz a fél életed veszik oda, aki lényed fele, ebből vagy.

Kihagyni valamit,...???

Vannak dolgok, amelyek elég komolyak ahhoz, hogy kihagyjuk őket az életünkből, de talán túlságosan sokat kívánnak az embertől ahhoz, hogy mégse hagyjuk ki. Mi lehet az a dolog amit vétek kihagyni, és mi az amibe nem mehetünk bele?
Szerintem például hiba kihagyni huszonévesen a légiutas-kísérő pályát. Miért? Mert korlátozva van és nem lehet mindenki, bármilyen korban az. Vannak bizonyos feltételek, vannak előírások amelyeket ehhez a pályához előlegben valóra kell váltani. 35 éves kor után az ember nem repülhet már mint steward vagy stewardess, csak mint magánszemély. Azért lenne hiba kihagyni, mert olyan sok dolog van a világon, amelyet csak fiatalon lehet kipróbálni. Csak egyedülállóknak ajánlják ezt a munkaterületet, ám ha valaki foglalt, azzal közlik, hogy felejtse el jelenlegi partnerét. És ha azzal épp harmonikus kapcsolatban él? Kit izgat..
Ha valaki ezt a pályafutást választja, hagyjon fel a párkapcsolattal, vagy ne legyen senkije. Nem tenném meg, hogy emiatt szakítok. Ettől fontosabb a párkapcsolat, a boldogság. Mert lehet hogy leélem vele az egész életem, de légiutas-kísérő csak további 14 évig lehetek.. lehet mérlegelni. Igenis, el lehet kezdeni ezt a pályát, ha a kapcsolat biztos alapokon áll, ha tisztában vagyunk vele, hogy akit itt hagyunk, az ugyanígy meg is vár.
Vétek kihagyni még a barátok az életünkből, mert kellenek, szükségünk van rájuk. Azért, mert az emberi faj ilyen, szüksége van biztatásra, támogatásra és szeretetre. Szükségünk van még szerelemre, az igazira, szerető családra. Tanulunk a hibáinkból, az okosak másokéból tanulnak. Tiszteletet, logikát, saját eszünk használatát, nyelvet és szokásokat tanulunk az iskolában, miután az alapot a szülők már megtanították. Minden nap tanulunk, és minden embertől lehet tanulni. Ahogy gyermek a szülőtől, úgy tanul szülő is a gyermektől számos dolgot. Egyszer ha érettek, tapasztaltak és alkalmasak leszünk rá,  nekünk is különálló családunk lehet, és ezúttal a gyerekeink tanulnak majd, és mi az ő szárnypróbálgatásaikat segítjük, ahogy a miénket is segítették anno. Ezt is kár kihagyni, mert szokták volt mondani, hogyha nincs gyereked egy bizonyos korban, nincs semmid. Kár kihagyni a családoddal való foglalkozást, a nagymamád születésnapi partiját, a közös karácsonyokat, a kerti partikat, mert egyszer megbánod, ha már nem lehet veled az, akit elhanyagoltál. Úgy fogod érezni javíthatatlan hibát követtél el azzal, hogy nem voltál vele eleget. És utána nincs visszaút.
Az életben sokszor kell választanunk hasonló dolgok közül, mindenki hoz rossz döntést, van aki naponta. Ahogy Kemenczei Zoltán mondta: üdv a világ legnagyobb kompromisszumokkal teli játékán, mely néha csak az élet nevet viseli. Éld túl. Csak bírd ki.

Egy pillantás...

 

 

Néha az ember életéből kiválnak olyan momentumok, amelyek új irányt, lendületet adnak a dolgoknak. Van úgy, hogy egy pillantás, egy mélyen szántó tekintet mindent megváltoztat.

Az élet nagy csodája volt az a pillantás is, találkozása két emberi tekintetnek. Egy februári, amúgy teljesen szokványos napon történt. Próbálom felidézni annak a napnak néhány részletét, de csak az a  szempár tér újra s újra vissza. Minden más valahol a felejtés homályába burkolózva várja szebb jövőjét. Szeretném megérteni  a Titkot, azt, ami két szempárt összekapcsol. Számtalanszor néztem idegen emberek, idegen férfiak szemébe: számtalan beteljesületlen lehetőség. Mi az az ősi ösztön, elemi erő ami addig hajt, amíg épp arra a szempárra rálelsz? Ha nem keresed is megtalálod, ha nem akarod is magához vonz. Hiába próbálom megérteni, hiába magyarázzák sokféleképp sokan. Vékony jégen táncoló feltevések csupán, nem enyém egy sem. Jó ha bizonyos dolgokat nem piszkol be a józan megérteni vágyás.

Évszázadok óta ismétli magát a Varázs, soha ki nem hunyó fénnyel. Így  találhattak rá nagyszüleink és dédszüleink egymásra... Talán sikerül nekünk is tovább adnunk.

Az ember életében néha egyetlen pillanat megváltoztatja a dolgok addigi folyását, máskor hosszú hetek, hónapok, évek, talán évtizedek érlelnek egy döntést. Hajlamos vagyok azt hinni, hogy a sokáig érlelt döntéseket is végül egyetlen pillanat hozza. A számtalan, töprengő pillanatok közül valahogyan kiválik egy. Senki sem tudja talán, hogy mi az az erő, ami azt az egyetlen pillanatot érvényre lépteti.

Amikor az a két tekintet egymásba fonódott, valahol, valamiképp megszületett egy közös sors. Annak a pillanatnak a nyomán megfogant ennek az másik személynek az akarása bennem. Véletlen lenne? Csupán egy véletlen vált ki a többi véletlenek végtelen sorából?

Annak a pillanatnak a lenyomatát úgy őrzi elmém, mint a legnagyobb igazságot. Gránitba öntve sem lehetne  súlyosabb.

Behunyt szemmel...

Behunyt szemmel...

Szeretett így  behunyt szemmel feküdni, végignyújtózva az ágyon… Mindenféle dolgok tolongtak elméje kapuja előtt… aznapi események jutottak eszébe… Szomorúan, szinte lemondással konstatálta, hogy ismét minden holnapra maradt: a kifizetetlen számla, a mosás, a mára betervezett tanulás… Haragudott magára. Haragudott, mert nap, mint nap ugyanazt játszotta el magával… “Majd holnap” gondolta, “majd holnap”. Aztán ahogy a holnap besétált az ajtón ő  újra bújócskázni kezdett. Úgy lopakodott a feladatok elől, mint riadt állat, ha érzékszervei veszélyt jeleznek. Nem tudta, hogy milyen veszély leshet rá, nem értette, pedig próbálta. Nem akarta elfogadni, hogy felelőtlen, más magyarázat után kutatott, mert ez előbbi túl profán lett volna.

Próbálta elhessegetni magától  ezeket a gondolatokat. Nem akart elszomorodni, beleesni abba a tompultságba, amibe folyton bele szokott esni. Reménytelen próbálkozásnak tűnt. Ott feküdt elernyedt tagokkal, de a gondolatok, mint gyors áramkörök cikáztak agyában… tanulni kéne., letenni a vizsgát, vasalni, írni… már nem volt nyugodt… a feladatok úgy tornyosultak fölé mint súlyos sziklatömbök. Megbénulva, elcsigázottan feküdt, tudta, kelni kéne, tenni valamit… Nem akart erre a benne megszólaló parancsra hallgatni. Nem akart erős lenni, csak feküdni akart itt gondtalanul, kimosott aggyal, tisztán, gondolatok nélkül. “Jó lenne aludni” - gondolta, de tudta, hogy nem lehet, nincs idő rá. A tudás és az akarat küzdöttek egymás ellen… farkas szemet néztek, megfeszülten várták, hogy ki lesz, aki feladja.  Valaki bizonyosan győz, mert valaki biztosan feladja. Mozdult, pedig nem akart… Felemelte fejét és nézte, ahogy odakinn szikrázóan ragyog a nap.

MERJ NAGYOT ÁLMODNI

Szeretet - Koralboszitól ajándék!!

Semmi sem tart örökké...

Semmi sem tart örökké. Eljön az idő amikor mindannyiunknak búcsút kell venni a világtól, amit ismertünk, búcsút mindentől, amit magától értetődőnek tartottunk. Búcsút azoktól, akiről azt hittük sosem hagynak el. És mikor ezek a változások végre szemet szúrnak, mikor az ismerős távozik és az ismeretlen átveszi a helyét, mi mindannyian csupán annyit tehetünk, hogy így köszöntjük: Isten hozott!