Néha az ember életéből kiválnak olyan momentumok, amelyek új irányt, lendületet adnak a dolgoknak. Van úgy, hogy egy pillantás, egy mélyen szántó tekintet mindent megváltoztat.
Az élet nagy csodája volt az a pillantás is, találkozása két emberi tekintetnek. Egy februári, amúgy teljesen szokványos napon történt. Próbálom felidézni annak a napnak néhány részletét, de csak az a szempár tér újra s újra vissza. Minden más valahol a felejtés homályába burkolózva várja szebb jövőjét. Szeretném megérteni a Titkot, azt, ami két szempárt összekapcsol. Számtalanszor néztem idegen emberek, idegen férfiak szemébe: számtalan beteljesületlen lehetőség. Mi az az ősi ösztön, elemi erő ami addig hajt, amíg épp arra a szempárra rálelsz? Ha nem keresed is megtalálod, ha nem akarod is magához vonz. Hiába próbálom megérteni, hiába magyarázzák sokféleképp sokan. Vékony jégen táncoló feltevések csupán, nem enyém egy sem. Jó ha bizonyos dolgokat nem piszkol be a józan megérteni vágyás.
Évszázadok óta ismétli magát a Varázs, soha ki nem hunyó fénnyel. Így találhattak rá nagyszüleink és dédszüleink egymásra... Talán sikerül nekünk is tovább adnunk.
Az ember életében néha egyetlen pillanat megváltoztatja a dolgok addigi folyását, máskor hosszú hetek, hónapok, évek, talán évtizedek érlelnek egy döntést. Hajlamos vagyok azt hinni, hogy a sokáig érlelt döntéseket is végül egyetlen pillanat hozza. A számtalan, töprengő pillanatok közül valahogyan kiválik egy. Senki sem tudja talán, hogy mi az az erő, ami azt az egyetlen pillanatot érvényre lépteti.
Amikor az a két tekintet egymásba fonódott, valahol, valamiképp megszületett egy közös sors. Annak a pillanatnak a nyomán megfogant ennek az másik személynek az akarása bennem. Véletlen lenne? Csupán egy véletlen vált ki a többi véletlenek végtelen sorából?
Annak a pillanatnak a lenyomatát úgy őrzi elmém, mint a legnagyobb igazságot. Gránitba öntve sem lehetne súlyosabb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.