A bezárult szív...

Sok embernek egyszerűen bezárul a szíve, mert soha nem figyeltek rá. Szófogadóak voltak, szívük helyett a szüleikre, a környezetükre hallgattak. Aztán hirtelen előállnak az ötlettel, hogy megkérdezik a szívüket: mire vágysz? Egyszerre elvárják, hogy válaszoljon, hogy üzenjen.Tudod, mit gondol ilyenkor a szív? "Mi a franc? Hol voltál eddig?" És nem válaszol, bezárva marad, nem hisz abban, hogy hallgatnak rá. De aki kitartóan és sokáig jár hozzá, annak üzenni fog. Persze bátorság is kell ahhoz, hogy az ember kimondja, mire vágyik, hátha elítélik érte.

(Feldmár András)

Felirat hozzáadása

Az energia....

Áruló

Áruló az, aki ott vesz búcsút, ahol az út sötétté válik.

Hallgatás....

Van hallgatás, mely sokkal félelmetesebb, kiáltóbb, mint amikor bomba robban. Így hallgass, vagy ennél is jobban.

Új szemléleted.....

Új szemléleted..
Tudnod kell, hogy utad, „spirituális” nézeteid nem lesznek népszerűek környezetedben. Új szemléleteidet senkire sem kell ráerőltetni. Legyen inkább saját példád a meggyőző erőd. Nem szavaid, birtokolt tárgyaid fognak hatást gyakorolni az emberekre, hanem saját milyenséged. A többségi nézetekkel ellentétes nézeteid hangoztatásával – minden jobbító szándékod ellenére

– bonyolult vitákat eredményezhet, zavart kelthet köreidben. Ne bonyolódj tehát a társadalom ügyeibe! Saját sorsát mindenkinek magának kell beteljesítenie. Már saját szellemi fejlődéseddel is sokat teszel az emberiség tudati szintjének felemeléséért. Talán nem is érzed, még is megtörténik, csendben, szinte észrevétlenül. Az emberiség töredékének (kb. 4%) tudatából sugárzó szeretet képes ellensúlyozni a többség negatív érzéseit, érzelmeit. Minden szeretetteljes gondolat semlegesíteni képes több ezer negatív gondolatot. Nem szavakkal, tettekkel változtathatsz a világon, hanem annak következményeként, amivé válsz. Szellemi fejlődésed által akarva-akaratlanul az egész világot szolgálod. Lehetőséged van rá, hogy szeretetteljes mivoltoddal tegyél valamit a világ szebbé tételéért. Minden visszatér hozzád, amit önként adsz az életnek úgy, mint a vízben fodrozódó hullámok. Realista környezeted számára a te értékeid homályosnak, érthetetlennek fognak tűnni. Még véletlenül se folytass „hittérítő” tevékenységet! Ne várj elismerést! A vádakat pedig utasítsd el! Családod, barátaid neheztelését is el kell fogadni, mert úgy látják, elhagyod őket! Megsértődnek, akár fel is háborodnak. Nem értik, hogy tudsz lemondani számukra létfontosságúnak vélt dolgokról. Azt hiszik, csak menekülsz, megszöksz az anyagi lét felelőssége elől. Tedd túl mindezen magad és járd az utat, amit választottál! Az emberiség a valós felébredés küszöbén áll. A civilizáció elért az önmegsemmisítés szakadékának peremére. Mutathatsz utat a küszöb átlépésével, a fény felé fordulva. Nem kívánhatod azonban, hogy kövessenek. Mindenki csak saját ütemében képes ébredni. Minden gyorsabb tempóra nógatás ellenállást vált ki. Nem tehetsz mást, minthogy saját fejlődésed, példád által emeled a szellemi felemelkedést. Várva, hogy másban is megérjen személyes fejlődésének igénye. Türelmesen meg kell várni, hogy benne/bennük is végbe menjen a paradigmaváltás. Hagyni, hogy számukra is elveszítse vonzerejét mind az, ami negatív, és már nem meggyőző. A „jó” és a „rossz” fogalma viszonylagossá válik. A megtorlás - látható módon – egyre kellemetlenebb következményekkel jár. Ésszerűen már nem magyarázható az egyenlőtlenség, az igazságtalanság. Ítélkezésedet felváltja az elfogadás, érzelmi kitöréseidet a józanság. Életeddel hirdetheted a szabadság és igazság üzenetét. Nem harcolni kell, hiszen az ellenállást vált ki és mindenki sérül, veszít általa. Egyszerűen csak válaszd a pozitívot – a negatív ellenpólus helyett – és tarts ki mellette! Más számára ez csendben, kimondhatatlanul, szinte észrevétlenül történik. Az „eredmény” azonban szinte meghökkentően látványos, és feltűnő. A belőled áradó „erő” (fény) megteszi a hatását. Korlátlan erőd megsemmisíti a korlátozott erővel bíró erőszakot környezetedben éppúgy, ahogyan benned is megtette. Fényed átragyog a tudati szinteken, mint a Nap sugarai a sűrű erdőn. Nincs más dolgod. A többi már csak fényedben fürdőzők egyéni fejlődési képességén múlik. Tudd azonban, hogy az átalakulásuk – általad – elindul. 

 Bádonyi András

Az édesanya...

Egy 16 éves fiú külföldre utazott. Mikor visszajött, a repülőtéren Édesanyja örömkönnyekkel várta. Átölelte a fiút olyan erősen, ahogy csak tudta, mert nagyon hiányzott neki. Erre azt mondta a fia: „Mama, tudom, hogy szeretsz, de blamálsz engem, ha ennyi ember előtt ölelgetsz, mintha kisgyerek lennék!” Nagyon megbántotta ezzel az Édesanyját, aki azt gondolta, a fia nem örül vi

szontlátni őt... 6 évvel később a fiú ismét külföldre utazott. Ekkor már 21 éves volt, de Édesanyja mégis kikísérte a repülőtérre, hogy elbúcsúzzon tőle. Ám ezúttal nem ölelte át fiát, hanem elfordult és sírva mondta neki: „Vigyázz magadra fiam!” ... Mikor a fiú visszatért, Édesanyja már nem volt a repülőtéren. Amint hazaért, egy levelet talált mamájáról egy csokor virág mellett. Kíváncsian nyitotta ki és olvasta végig. Mikor végére ért, sírva esett össze, mert élete legrosszabb pillanata volt. A levélben ez állt: „Fiam, mikor 6 évvel ezelőtt átöleltelek, az örömtől sírtam, de mikor ezeket a sorokat olvasod, én már a temetőben leszek egy koporsóban, mert meghaltam rákban... Sírtam, mikor a második utazásodnál hátat fordítottam neked, mert nem akartalak blamálni, pedig tudtam, hogy utoljára látlak téged. Nagyon szeretlek és mindig a közeledben leszek. Szeretettel, Mama.” ---- Mindenki, aki szereti Édesanyját, ossza meg ezt az írást. Nincs okom szégyellni magam az Édesanyám miatt, mert Ő az, aki ajándékozta nekem az életet!!! ♥ ♥

Az adás és az elfogadás

Az adás és az elfogadás után a szeretet iskolájának talán legnehezebb tantárgya az elengedés művészete. Elengedni mindent és mindenkit, akiket valaha szerettünk, és hinni, hogy a lélek szabadságában örökre együtt maradunk."

Simon András 

 

 

Én csak én vagyok...

Én csak én vagyok,hát vedd mit adhatok
És ha tán kevesled,fess te magadnak szebbet,
Mert én csak én vagyok,hát vedd mit adhatok!

- Goethe 

 

Én..:)

"Akár szeretnek, akár gyűlölnek, annyi bizonyos, nem tudnak nem tudomást venni a személyemről!!!" :)

Hiába a ruha....