Nem biztos...

„Nem biztos, hogy ami rosszul esik, az rossz is. Lehet, hogy éppen a katasztrófától ment meg.”

A seprű...

 Bátorság az,amikor egy férfi tök részegen,éjjel 4-kor hazajön,megpillantja a kezében seprűt tartó,tomboló feleséget,és azt kérdezi: - Takarítasz drágám,vagy repülsz valahová?:-)

Köszöntelek...

Köszöntelek,ha erre vezérelt utad..... pihenj meg!

Talán itt a gond is pihenni tér.

Ha csak egy röpke mosolyt,mit adhatok Neked,

Nem feleded az itt töltött perceket!

KIk vagyunk?

Az érzéseket nem lehet megállítani, határt húzni, hisz jönnek azok maguktól. Harag, öröm, bánat, boldogság, fájdalom, csalódás, szerelem, vidámság, elhagyatottság…. Rengeteg érzelem van, amikről tudjuk, hogy létezik, ennek ellenére nem lehet kiszámítani, hogy a minket ért események melyiket váltják ki belőlünk.
Nem tudni, hogy mitől alakul ki pl. egy barátság, melyik az a pont, amikor úgy érzed, hogy a barátoddá vált a másik, hogy egyáltalán mi kell ahhoz, hogy igazán jó barátok legyetek??! Nem tudni mikor, és miért kezdesz vonzódni a másik emberhez. Nem tudod miért alakul ki szimpátia, vagy unszimpátia a másik iránt, akár egyszeri találkozás után. Csak egyszerűen érzed, és nincs tovább, ennyi.
Érdekes dolgok ezek. Mármint az érzelmek. Sok érzést nem lehet hova tenni. Nincsen olyan, hogy fekete vagy fehér. Pedig mennyivel egyszerűbb lenne mindenki élete, ha mindig mindenki pontosan, és biztosan tudná, hogy mit szeretne, mit vár az élettől, mit vár a kapcsolataitól, saját magától. De ez nem így működik.
Néha úgy érzem, hogy saját magamat sem ismerem eléggé. Nem tudom néha még magamat sem hova sorolni.
PL: Aki felszínesen ismer, úgy gondolja, hogy közvetlen vagyok, és vidám, de arra már rájöttem, hogy az évek során korántsem így van. Zárkózottabb vagyok mint régen….! Igen, lehet furcsa ezt olvasni sok olyan ismerősömnek is, akik jó pár éve kapcsolatban vannak velem. Sok dolog van, amiről csak tényleg olyan emberekkel tudok beszélni, akikben megbízom, közel érzem magam hozzájuk, és érzem, hogy értik nagyjából miről beszélek. Nagyon nehéz szavakba öntenem sokszor, ami nyomaszt, vagy amitől félek. Pedig vannak dolgok, amik aggasztanak, amiktől tartok… De néha inkább felveszek egy álarcot, és nem akarom, hogy kiismerjenek. Mert így könnyebb…, nem kell felvállalnom, hogy baromira érzékeny vagyok, és nagyon tudnak fájni dolgok, amiket saját magam követek el, vagy mások.Fura egy teremtés az ember, az biztos!

Egyéniség

Ez érdekes gondolatmenetet szül, hogy v.ki mitől lesz egyéniség, mi tesz azzá egy személyt, miért különlegesebb az egyik a másiknál, miért van az, hogy van, aki népszerűbb, megnyerőbb egyéniség, míg mások unszimpatikusak, negatív kisugárzásúak.
Igazából én sem tudom konkrétan megfogalmazni azt, hogy mitől válik valaki egyéniséggé.
Úgy gondolom, hogy az egyéniségünk nem születik velünk, az folyamatosan fejlődik, alakul, s van akinek folyamatosan változik is. Igen, ezt komolyan gondolom:) Látni olyan embereket, akik pl. mindig az adott partnerükhöz igazodnak. Vagyis értem ezalatt azt pl.,h van egy stílusuk, aztán összejönnek egy olyan v.kivel, akinek más a stílusa, és akkor átváltanak ők is. Vagy pl. az olyanok, akik nem tudnak semmit kitalálni maguktól, hanem mindig másokat majmolnak. Na, én ettől totál ki tudok akadni, amikor valakinek nincsenek egyéni ötletei soha, hanem mindig a másik után csinál mindent.
Ilyenkor mindig arra gondolok, hogy akinek még felnőtt korára sem alakult ki az egyénisége, az hogy a fenébe akar majd egy normális párkapcsolatot kialakítani??! Ha nincs véleménye, stílusa valakinek sz.tem az nagyon taszító tud lenni. Vagyis számomra az. Nyilván az sem a legnyerőbb, ha valaki hűű de nagy egyéniségnek hiszi magát, s közben már röhejessé válik…
 Itt is arra a következtetésre jutok, hogy folyton dolgoznunk kell magunkon.

Milyen az igazi férfi?

 

Olyan ember ő, aki felismeri,
hogy a jellem ereje fontosabb,
mint a keménység.
Tud gyengéd és kedves lenni,
nem él vissza a hatalmával.
Nagylelkű, és ugyanúgy szeret
adni, mint kapni.
Megértő, tudja, mit kell tennie,
és meg is teszi.
Megbízható, mindig betartja
adott szavát.
Van humorérzéke, mindig meglátja
a dolgok jó oldalát.
Megfontolt, előbb gondolkodik,
aztán cselekszik.
Szereti az életet, a természetet,
a kalandot, az izgalmat,
és még annyi minden mást.
Néha kisfiú a férfitestben,
de ilyenkor is imádnivaló.

/Barbara Cage/

Kívülállóként...

Sok féle kapcsolatot látok magam körül,mind a magánéletben - mind a jóslásaim során. Sok olyan emberrel jóban is vagyok, akik bíznak bennem, elmondják a sérelmeiket, amiket kapnak a másiktól. Kívülállóként azt mondom sok esetben, hogy az lenne a legjobb, ha hagyná az egészet, úgy ahogy van, mert nem ilyennek kéne lenni egy ’jó kapcsolatnak’. De meddig van beleszólásunk a másik életébe?? Meddig van a határ, amíg őszinték lehetünk anélkül, hogy annyira megbántanánk, hogy utána már nem keresi a társaságunk? Nincs erre határvonal, érezni kell. Mint, ahogy azt is tudni kell, hogy a jó döntések akkor születnek, mikor az ész és a szív is ugyanazt mondja. Amíg valakinek a szíve nem tud dönteni, addig bármit tanácsolhat az ember, nem fog változni semmi, a lány eltűri a pasi durvaságait, megaláztatását, a fiú, eltűri a lány görcsös ragaszkodását. 
Nagyon nehéz, sok szenvedéssel jár, de saját tapasztalatból mondhatom, hogy megéri kilépni egy kapcsolatból, ha a szív és ész már összhangban van. Szokták volt mondani, hogy mindenki a saját életének a kovácsa. Ezért hiába is bármiféle tanács, az ember úgyis mindig úgy dönt, ahogy saját maga érzi, hibába tudom én már előre, hogy az emberkének ezt a döntését is csak újabb csalódás, rossz párkapcsolat fogja követni, ő ezt még nem látja, vagy nem akarja látni, és menekül. Mindannyian félünk a magánytól, attól a gondolattól, hogy egyedül öregszünk meg. Az hazudik, aki azt mondja, hogy nem vágyik valakire, akiben meglátja azokat az értékeket, amik minden nehézségen át tudják segíteni, azt a szerelmet, amikor összeszorul a szíved, ha a másikra nézel, és csak élvezed a pillanatot, és azt kívánod, hogy tartson örökre. De akkor is azt vallom, hogy nem kell mindenáron valaki. Csupán csak az az egy valaki kell, akivel le tudnád élni az életed, és ezt rögtön tudod az első perctől, bárhogy is alakul később. Én hiszem, hogy mindenkinek van valahol másik fele, és meg lehet találni, kinek előbb, kinek később, de megéri várni, keresni, és nem félni megtenni érte a lépéseket.

Változások időszaka ( gondolataim..)

Döbbenetes, hogy  mennyit változik az ember az élete során.
Elmélkedtem,vajon szüleink mindig ilyenek voltak, mint amilyenek most, vagy csak mi nem voltunk elég nagyok ahhoz, hogy igazán lássuk, milyenek??!De szerintem változtak ők is.Jó irányba.De ez szerintem saját magunknak köszönhető,mert ha mi jobbak vagyunk,ők is jobbak lesznek..Persze ennek is van ellenpéldája,valaki sose tud elég jó lenni a szüleinek.No, és persze, hogy majd mi milyenek leszünk 5-10 vagy akár 20 év múlva. Még kimondani is furcsa… Tudom, nem érdemes rajta gondolkodni sem, hiszen, nem tudjuk mi hogyan alakul.
Ahogy magamba nézek, észreveszem, hogy én is sokat változtam az évek alatt mind külsőleg - mind belsőleg.Hihetetlenül sokat.
Van, amiben tudatosan, van, amiben, pedig akaratlanul, de sok dologról máshogy vélekedem, mint régebben, és sok esetből tanultam, s ezek, mind formáltak kicsit rajtam.
Ezzel azt hiszem mindannyian így vagyunk, hogy a minket ért hatások, befolyásolnak. 
Az évek alatt  sok tapasztalatra tettem szert ,nagyon sok dologhoz és történéshez fűződően megváltozott a hozzáállásom.
Úgy gondolom,mindenki olyan hozzáállást várhat el a másiktól,amit Ő maga is nyújt.
Ez mindenfajta emberi kapcsolatra érhető,emberi,üzleti,baráti és szerelmi  kontaktusra.
Mivel elég mélyen benne vagyok az ezoterika világában....sokmindent megértettem...és átértékeltem.
Olyan spirituális élményeket  és változásokat élek meg...amiért nem tudok elég hálás lenni a Sorsnak.... 
 Az biztos, hogy alkalmazkodni kell a változásokhoz, minden élethelyzetben az aktuálishoz. Bár van, egy olyan érzésem, hogy számomra még csak ez után kezdődnek az igazi változások, nagy döntések sorozatai…! Mi valahol jó, de kicsit nehéz is. (mint általában a döntések többsége)

Nincs nagyobb boldogság...

 "Nincs nagyobb boldogság,mint szeretnek bennünket embertársaink,és úgy gondolják,jelenlétünk hozzájárul ahhoz,hogy jól érezzék magukat."

A bizonytalanság...

"A bizonytalanság érzése leginkább valami lappangó betegséghez hasonlít, amely észrevétlenül felszívódik az ember szervezetében. Van úgy, hogy nem is gondol rá, nem is vesz tudomást róla, egyszerre aztán erőt vesz rajta és a legboldogabb perceket is meg tudja mérgezni a bizonytalanságnak az a lehangoló tudata, amely ellen nincs orvosság."
                                                        (Claire Kenneth)