Merengő

Nagyon nem szeretek csalódni számomra fontos emberekben.
Gondolom, más sem...

Csakhogy továbbgondoltam, ilyenkor nem bennük csalódom, hanem magamban. Mert ők, olyanok, amilyenek - önmaguk.
én gondoltam róluk, többet, jobbat, mást...az én hibám.

Keresem a "köröket", akik olyanok, mint én, akik nehezen tudják megérteni a mai világot, akiknek még számít a lélek szava, akik mélyen MEGélnek, mások, négyzetek számára érthetetlenek..."nem normálisak".
Azokat keresem, akik nem a látszatnak élnek, akik belülről sugároznak, akikben jó elmerülni. Bársonyosak.

Arra vágyom, hogy soha, de soha ne kelljen megkérdőjeleznem önmagam.
Igen, önmagam. A beléjük vetett hitem. Mert hinni akarom, hogy érték marad az lélek...

Amikor álmodunk..

Miért csukjuk be a szemünket amikor alszunk?

Amikor álmodunk?

Amikor csókolózunk?

Mert:a legkülönlegesebb és számunkra legfontosabb dolgok nem láthatóak.

Ha becsukom a szemem én Téged látlak... 

Előítéletekről idézetek...

Én úgy gondolom, hogy nem az a legnagyobb baj hogy az embereknek előítéleteik vannak mert ez szerintem elkerülhetetlen.
A nagyobb gondot abban látom hogy vannak olyanok akik nem képesek kilépni ebből a gondolkodásból, és esélyt sem adnak arra hogy megváltozzon a véleményük.
Tehát szerintem nem az előitéletekkel van a baj, hanem azzal ha valaki azokból kiindulva nem is akarja megismerni magát az egyént(vagy a dolgot, mert dolgokkal kapcsolatban is vannak azért előitéletek).





"Nem az számít, hogy honnan jöttél, milyen a vallásod vagy a bőrszíned, hanem az, hogy milyen ember vagy! Sok értékes embert veszít a világ az előítéletekkel. "

Mindenkor és mindenhol belebotlok! Az emberek ezt elvezik. És, ugye ez a legkönnyebb az életben: panaszkodni és itélkezni.

Bar Shakespeare szavaival elve:" Sokszor művel balgaságot az esz, ha kűlsöböl belsöt itélni kész!"

Szeretetről...

Sose higgy el semmit addig, amíg meg nem tapasztalod . Sose formálj előítéleteket, még akkor se, ha az egész világ azt állítja, hogy valami úgy van, hacsak nem találkoztál vele te magad is.

A nagy indiai misztikus, Kabír azt mondja: "Sose higgy a fülednek - csak a szemednek higgy. Minden, amit hallottál, hamis. Minden, amit láttál, igaz."
Erre a mondásra mindig emlékeznünk kell, és mindenhová magunkkal kell vinnünk, mert emberek vagyunk, és hajlamosak vagyunk téveszméket hangoztatni. Része vagyunk ennek az egész őrült világnak, és az az őrület ott rejtőzik minden emberben. Ne engedd, hogy a hatalmába kerítsen. Szüntelenül emlékezned kell. Nehéz feladat, mert az előítéletek nagyon kényelmesek és könnyűek; nem kell fizetned értük. Az igazság költséges, drága; sokat kell fizetnünk érte. Valójában, csak ha az egész életedet kockára teszed; akkor érsz el hozzá. De egyedül az igazság szabadít fel.
Ezért, ha más emberekre és az elméjük működésére tekintesz, mindig emlékezz arra, hogy ugyanolyan elme rejtőzik benned is. Vagyis sose hallgass rá. Rá fog beszélni; vitázni fog, megpróbál meggyőzni. Egyszerűen mondd azt: "Majd meglátom magam. Még élek. Szembenézek bármivel, amivel csak kell."

Osho

Szeretet

 
"A szeretet veszélyes élmény,mert olyasvalamit birtokolsz,ami nagyobb nálad.És nem irányítható,nem tudod parancsszóra létrehozni.Ha egyszer eltűnt,lehetetlenség visszahozni.Mindössze annyit tehetsz,hogy színlelsz,képmutatóvá válsz.



A hűség egészen más kérdés.Saját elméd hozza létre,ezért nem tartozik azon dolgok közé,amelyek felett nincs hatalmad(mint pl.a szeretet.)
 
 A szeretet szabaddá tesz.A hűség rabszolgává.A felszínen hasonlónak tűnnek,de a mélyben épp ellentétei egymásnak.
 
 A szeretet vad,minden szépsége a vadságban rejlik.Szellőként érkezik,csodálatos illatárral,eltölti a szívedet,és az addigi sivatag helyén  hirtelen virágokkal teli kert burjánzik.De nem tudod,honnan érkezik,és lehetetlen erőltetni.Magától jön,és addig marad,amíg a létezés úgy akarja..."
 
 

Várni..

"Az ember egyik legfontosabb képessége  s egyben sajnos a legritkább is:VÁRNI TUDNI!Türelemmel várni egy levélre,egy találkozásra,egy jó kapcsolatra,az enyhülést hozó holnapra.A telt szív nyitott kapujában BIZALOMMAL várakozni.Egészen addig várni,amíg reményünk kitart."

 (Jókai A.)

Sokszor...

"Sokszor megijedek attól,hogy másnak gondolsz,mint amilyen vagyok.Próbálok magam lenni,amilyen a valóságban.A gondolataim,amit feléd küldök,azok az én gondolataim,de ezek a vasárnapi gondolataim,ami nem baj,de azt akarom,hogy tudd,nem ilyen a hétköznapom.Nem akarlak becsapni,nem akarok másnak látszani.Félnék attól,ha megismersz,ha egyszer valóban megismersz,úgy járnék,mint a leány,aki mindig gyönyörű és csak az első reggel derül ki róla,hogy a bőre nem hibátlan,nem selymes,a színe sem rózsaszín.Nem szeretném,ha egyszer megismernél,az arcodon azt látnám,szebbet jobbat vártál.
Nem baj,hogy nem vagyunk egyformák,talán unalmas is lenne a világ,ha mindenben hasonlóak lennénk és mindenben egyetértenénk.Ahogy magamat szeretem úgy fogadlak el téged is.

(Simon András) 

???

               "Őrült"-mondták énrám s rád,hogy:"Hülye"
                Vajon rád vagy rám irigyebbek-e?
           
            (William Blake)

" Az önismeret vad is lehet...

Ha még sosem

voltál vad és
Dühös....

Nem ismerheted,
Magad,
Mivel ki vagy,
Meg csak úgy 
Tudhatod,
Ha ismered
Mindenestül
Minden
Indulatod."

(idézet...S.J.tollából)

Sosem...

"Sosem kerülsz bajba,ha bevallod,te is tévedhetsz.Ez megszüntet minden vitát,és arra készteti majd a másikat,hogy éppen olyan becsületes,nyílt és őszinte legyen veled szemben,amilyen te vagy.Arra ösztönzi majd,hogy ő is bevallja:szintén tévedhet."
és

"Ha olyan reménytelen önzők vagyunk,hogy nem tudunk egy kis örömet sugározni magunk köré és egy kis elismerést juttatni másoknak anélkül,hogy viszonzásképpen ne akarjunk valamit kifacsarni belőlük,ha lelkünk nem különb,mint a savanyú vadalma,akkor elér minket az a kudarc,amelyet nagyon megérdemlünk."
(Dale Carnegie)