Hazugság és igazság...
Hazugság minden, amit hamisságnak akarsz hinni. Az igazság pedig az, amit tényként fogadsz el. A kettőnek semmi köze egy közlendő, egy látvány... valóságtartalmához, kizárólag az egyén jellemének, felfogásának függvényében született értékítélet.
Az emberi jellem gyengesége, hogy a hamisságot mindig szívesebben hallja, veszi észre és hiszi valóságnak. Legtöbb ember esetében a hízelgés, látszólagos szépség kedvesebb a szívének, mint az esetleges építő kritika, kedvezőtlen anyagba csomagolt belső érték. Ezért van az, hogy az egyenes emberek gyakrabban válnak magányossá, (jobbik esetben önként vállalttá), becsmérlés áldozatává, amíg az álnok személyek közkedveltek - egy ideig, amíg le nem buknak. Mert tudvalevő, hogy "A hazug embernek kell, hogy jó memóriája legyen" és egyébként is: "Előbb utolérik a hazug embert, mint a sánta kutyát".
Az öntelt embernek - miközben a hízelgéseket hallgatja, élvezi - nem jut eszébe, hogy Júdás csókkal (álkedveskedéssel) árulta el Jézust. Más kérdés, hogy lelkiismeret-furdalásból később önkezével vetett véget életének. A pillanat élvezetekor nem akarja látni a lehetséges sötét jövőt a hiú, balga ember.
A hazugság-hamisság ikertestvérek, melyek vezérfonala az irigység, amelyből következik a rosszindulat, a kiszemelt áldozat irányába - következménye a pletyka, mások életminőségének összekuszálása - LÉLEKROMBOLÁS. A hamis ember, rosszakaró terjeszt hazugságot és pletykálkodik előszeretettel. Mások bizalmába férkőzve, mézes-mázas szavakkal gyüjti az információkat, majd azokat elferdítve adja tovább, ártó szándékkal. Egy-két igaz mondatot is belesző mondandójába az álbarát, hogy hihetőbb legyen állítása.Valaminek a megszerzése a cél (Júdásnál a 30 ezüstpénz). Akár egy másik ember tiszteletének kivívása vagy csak a társaságának megszerzése átmenetileg, de lehet egy olyan banális dolog, hogy csakazértis, meg miért éppen a másikat kedveli jobban?! Ja, hogy ezzel kárt okoz az illető valaki/kiknek? Nem gondolom, hogy az ilyen Júdás-ivadék törődne efféle "aprósággal".
Egy történet arról, hogyan lehet a fenti fogalmak bevetésével emberi életeket jóvátehetetlenül tönkretenni, családokat szétzilálni. Az általam hozott példa "csak" kis lélekhalálokkal végződik, de vannak esetek, amikor emberi életet követelhet a hazugság, a pletyka alkalmazása, ha kegyetlen embertől indul útjára (ugye azt is tudjuk, hogy vannak kegyes hazugságok is, melyek valaki lelki békéjének megóvása és nem megsemmisítése érdekében keletkeznek, kárt nem okoznak - sőt!).
Kati egy építőipari vállalatnál tevékenykedett adminisztrátorként. Szemrevaló, csinos, kedves, segítőkész fiatalasszonyka volt. Szorgalmas, dolgos, szerető férjével és két kisgyermekével élt boldog családi életet.
Dolgozott a cégnél egy simulékony modorú, mindenkinek hízelgő munkatárs. Ez az ember szemet vetett Katira és egy alkalommal, amikor senki nem tartózkodott rajtuk kívül az irodában, megkörnyékezte. Tisztességtelen ajánlatot tett az asszonynak. Kati úgy pattant fel a székéből, mintha darázs csípte volna meg. Kikérte magának még a gondolatát is a szemérmetlen kezdeményezésnek és végül pofon ütötte a fickót.
A kolléga, férfiúi önérzetében sértve érezte magát, bosszút forralt.
A vállalati büfében, reggeli kávézások alkalmával vigyorogva elhintette - mindig más fülhöz odahajolva -, hogy Kati csalja a férjét, bárki megkaphatja, fűvel-fával összeadja magát. Az eleddig sóvár kollégáknak, irigy kolléganőknek sem kellett több, futótűzként terjedt tovább az asszony rosszhíre, az alaphoz hozzátéve, elvéve belőle. Mint lenni szokott, a hűséges, vétlen asszony nem hallott csak, a róla terjesztett hazugságokról. Mígnem eljutott a férj fülébe is felesége kikapósságának híre. Gyarló ember! Elhitte a pletykát (a látszat a felesége ellen szólt, a férj pedig úgy érezte, elárulták a szerelmét) és összetörten vágta neje fejéhez az álhíreket, mint valós tényt. Szerencsétlen asszony hiába sírt-rítt, esküdözött, bizonygatta igazát. A hamis hírt sokan támasztották alá, míg a hűségének és a pofonnak csak egyetlen ember volt tanúja - a becstelen kezdeményező. Férj és feleség bizalma végérvényesen megrendült egymásban.
Ennek a hamisság-hazugságon alapuló pletykának a vége csúfos válás lett, a sok hamis tanúnak "köszönhetően" az asszony hibájából mondták ki a válást, a férjnél helyezte el a bíró a kiskorú gyermekeket. Cirkusznak beillő vagyonmegosztási per zajlott éveken át. Két felnőtt ember és két kiskorú gyermek (akik csak kéthetenként élvezhették az édesanyai szeretetet) ment tönkre egészségileg, "haltak bele" lelkileg. A valódi bűnös később mit gondolhatott, érezhetett? Ezt akarta elérni? Nyertese a történetnek nincs, csak vesztesei. Elsősorban érzelmi és erkölcsi vesztesei.
Ez csak egyetlen történet.
