Vélemény...szexualitás...nők..férfiak...

Olvasgatom  a polémiákat a nőkről, a női szexualitásról, és néha megdöbbenek......

Ezek az élmények az élet utolsó percéig megmaradnak! A  kapcsolatok, az öröm, a család a szerelem, a szex... A szex, a jó, és örömteli szexualitás mint emlék, az egyik legfontosabb tényező... :) Az élet vége felé is.

Igen, a nők életében a szexualitás legalább annyira fontos, mint egy férfi életében. Az egészséges élet része. Egy olyan öröm, és energiaforrás, ami szükséges a teljességhez.

Az egyik oldalon azt olvastam vitatémaként, ki tekinthető kurvának, ribancnak, és hogy mennyire elfogadott, hogy egy nőnek élete során több szexuális partnere legyen. Nos,...Megdöbbentő volt a több, középkort idéző vélemény! Megdöbbentő az, hogy emberek egy része, aki harmonikus, kiegyensúlyozott partnerkapcsolatban él, és ilyen módon szexuálisan nem szenved hiányt, milyen könnyen mond ítéletet olyan emberek felett, akik egész életükben hiányt szenvedtek, vagy hosszú évekre tartósan nélkülözniük kellett a szexuális partnerkapcsolatot... Szomorú, de azonnal kész az ítélet azok ellen, - még ma is, - akik bedilizés helyett a vágyaik kielégítését választják... Pedig inkább természetes kielégíteni a vágyakat szolíd módon, mint agresszivitássá hagyni formálódni azt! vagy nem? én azt hiszem bölcsebb is!Sőt! Emberségesebb!

Egy nő nem élhet egészséges testi- lelki szellemi életet szexuális öröm nélkül.  Aki ezt állítja, az nem ember, vagy nem ismeri az életet, vagy soha nem élt szexuális öröm nélkül egyetlen percet sem.

Sajnálom azokat, akiket most megbotránkoztattam ezzel!

Kurva csak az, aki fűvel-fával-vadvirággal,- parallel viszonyokban, és állandóan különféle férfiakkal él együtt, - de ez már patológiás eset, van neve is a betegségnek. Többféle is.

Az viszont soha nem kurva, aki őszintén szerelmes, hűségesen odaadja magát egyetlen férfinek, még akkor sem az, ha nem élhetnek házasságban, még akkor sem az, ha a férfinek nem ő az egyetlen nő az életében... Higgyétek el!

vagy ne higgyétek. nekem mindegy. én nem ítélkezem. senki felett. magam felett sem.

Kevés a férfi, sok a nő, egészséges, teljes életre vágyik mindenki!

Nehéz...

 Szerintem teljesen helytálló, amit olvastam.. amúgy sem értem, hogy a férfinak szabad a szexualitás, nőnek nem? Hogy van ez? A nő valami alárendelt kis segédanyag'? vagy mi...? Egyébként meg van az a mondás.. a Nő társaságban legyen úrinő, a konyhában szakácsnő, és szajha az ágyban' :))

Megdöbbentő , hogy néhányan mennyire mást gondolnak, illetve az is, hogy milyen sokféleképpen gondolkoznak erről nők és férfiak vegyesen...
 

Aktuális a téma - bizonyára ezért kelt akkora feszültséget... :Én azért azt kiemelném, hogy van/létezik szexmegvonás pozitív értelemben, nekem is voltak időszakok az életemben,mikor nem éltem a lehetőségekkel és abszólút elzárkóztam még az érintkezés gondolatától is.. Ha közben nem fordulunk a férfiak ellen, akkor ez egyáltalán nem kóros vagy káros, sőt megfigyeltem, hogy ugyanazt az energiahalmazt, amit korábban a szexre használtam, a szexmentes időszakban más tevékenységre fordítottam.Időnként alaposan megtisztít a "koplalás", olyan mint egy böjt, a nőiség síkján, vagy az érzelmi síkon elég sok szemetet ki lehet ilyenkor söpörni, és az olyan nőknél, akik korábban "fűvel-fával" szexeltek, még az önbecsülést is megerősíti, sőt akár helyre is állítja.
Vallási megfontolásból önmegtartóztatni pedig egyesek szerint káros, szerintem viszont nagyon nemes dolog, csak éppen tudni kell helyesen és szívből vállalni, és amikor véget ér, akkor megköszönni a lehetőséget. :)

 "Helyesen és szívből kell vállalni" az ilyesmit,- valóban ez a lényeg, 

-Én is alapból szerelemfüggő vagyok .Ma már inkább olyan kapcsolatot szeretnék,ami minden  tekintetben: "Nem szexelek, hanem szeretkezem" ..

  És tudom, hogy nem csak nekem,hanem, sokaknak nagyon fontos rész az életükben, - kb. olyan fontos testi szükséglet, mint az evés- ivás, és azt is értem, hogy van, lehet olyan időszak,- bárkinek, - amikor a szexualitás igenis hangsúlyossá válik annyira, hogy képtelenség lemondani róla, vagy ha igen, akkor az csak károkkal, sérülésekkel jár, és azt gondolom, hogy akkor nem érdemes, nem is szabad erőltetni a lemondást.

Az a baj, hogy 4x annyi a nő van mint a férfi. Nézz meg egy korfát. A wikipedián, googlén találsz ilyet dögivel. A 40-50es korosztályig bezárólag nagyon is együtt mozog a két nem, aztán persze a férfiak el kezdenek hullani, mint a legyek. Dehát ez van...

Nos, nem vitatkozhatnék- nem fogok. Nem nagyon érdekelnek a korfák, amelyek azt bizonygatják, hogy az arányok teljesen egyformák, ameddig azt látom, személyesen azt tapasztalom, hogy a 60-90 közötti korosztályban a szeretetotthonokban élő aránypár 72-5 (= 72 nőre 5 férfi jut!!!) és nyilván nem azért, mert a korosztályos férfiak egészségesebbek, több családi törődést kapnak, és nem kerülnek be egy ilyen otthonba, míg a nők igen...
Nem vitatkozom azért sem, mert egyik ismerősöm intenzív osztályon dolgozott, kardiológián, és pontosan elmondta, hogy az ott töltött idő alatt a 30-60 éves korosztályból szinte csak a férfiak voltak jelen és haltak meg sorban, megállíthatatlanul.... A száraz, tudományoskodó felmérések akkor sem hitelesek számomra, amikor arra gondolok, hogy a koraszülött intenzív osztályon is szinte csak fiúcsecsemőket "csomagolnak", - az arányok nagyon durvák, születéstől kezdve csökken a férfiak száma, sosem azonos a nőkével, a grafikonok, ábrák hamis állításokat tartalmaznak, nem fogadom el őket, mert mindet cáfolni tudom, ha nagyon akarom. Belevetném magam tudományos és tényszerű kutatásokba, de nem akarom, mert nem erre születtem, értsd: nincs erre időm, sem kapacitásom, de egyet elhihetsz nekem: ezen a blogon nem közlök olyan állításokat és nem írok semmi olyat, amit ne gondoltam volna át, jó alaposan, többször is, vagy ne néztem volna utána dolgoknak... Szép napot!

A NŐ

 

Mindegy, hogy mi mindent vállalt a nő napközben,
                              az ő ideje akkor jön el, amikor az élet
                              küzdelmeiből a férfi hazatér. A nőnek a nappal
                              csak előjáték a napnyugtához.
                              A nő a Hold.
                              A Hold az este, az éjszaka.
                              A Hold a konyha, az étkező és a hálószoba.
                              A férfi a Nap.
                              A Nap a nappal.
                              A Nap a nappali szoba.
                              Lehet bármily aktív a nő napközben, ha este nem
                              teljesíti női feladatait ; békés légkör, finom
                              vacsora, meghallgatás, kívánatosság -, akkor azon
                              a napon gyakorlatilag nem tett semmit magasabb
                              szempontból önmaga lelki fejlődéséért.

                               A férfi hasonlóképpen nem lép előre, ha hárítja
                              a napfelkeltét, ha délelőtt sokáig alszik. A férfi
                              a szellem lámpása.
                              Amint a nap lenyugszik, a férfi is visszavonulhat
                              föltöltődni.

                               Minél kevésbé jelenti a Mindent a férfi, a nőnek
                              mennyiségileg annál több csatorna szükséges a
                              pangó energiák levezetésére: mivel a lélekben nem
                              mozdul semmi a szeretet irányába, a nő sürgeti,
                              hogy kívül történjék már valami.

                              A nő elragadó bájával és lelki igényességével
                              tudja többre sarkallni a férfit. A vénuszi nő
                              mellett mindig derülátó férfit találunk.

 

                              § Az örök szerelem a férfi szelleméért lángol.
                              Kiolthatatlan, mert valójában nem más, mint a nő
                              Istenért való lelkesedése.
                              A szenvedély, amely a testért vagy az anyagiért
                              lobban fel, hamar kihunyó minőség.
                              A testbe való belefeledkezés lehúz és beszűkít.
                              A szellemért való lángolás fölemel és kiteljesít.
                              A nő egyetlen férfi iránt megnyílva átélheti a
                              Teljességet.

                              A nő csak az iránt a férfi iránt érezhet
                              szerelmet, aki megvalósultságát tekintve az ő
                              következő lépcsőfoka, aki mutatja a többé váláshoz
                              vezető utat.
                              Minden más a birtokló szenvedély csapdája.

                               A lelkileg összekapcsolódott férfinak és nőnek
                              szükségtelen cukrászdákat látogatnia. Akinek édes
                              a másik, az nem kíván se süteményt, se csokoládét.

A szexuális energia

A szexuális energia egy nagyon mély és hatalmas erejű dolog – a középpontba vezet. Olyan mintha a teremtés középpontjában lennél általa. Egy női test őrzi ezt az ősi és mély tudást a női szexuális energiáról. Nem kell, hogy valaki is irányítson – minden ösztön, ráérzés, mozgás és végtelen tapasztalat. A lélek mélységeit járod be a szexuális energia megtapasztalása közben és akaratlanul is szembesülsz önmagaddal: a saját félelmeiddel, árnyoldaladdal. Vajon felismered-e a dolgaidat és tovább tudsz-e lépni rajtuk? Látod-e magadban a fényt, az örömet, azt hogy te az egységben létezel? Lelki kapcsolódás nélkül ezeket a mélységeket véleményem szerint nem igazán lehet megélni. Minél mélyebben, jobban mersz kapcsolódni a szeretett személlyel, annál nagyobb mélységeket fogsz ezen a téren is megélni. De ehhez bizalom, szeretet és őszinteség kell. Először is saját magaddal, a saját lelkeddel és a saját testeddel. Ilyenkor TE, a test-lélek-szellem egyben, vagy gyönyörű – körülvesz egy mély szeretet és minden társadalmi elvárás és kényszer, hit és vélemény mindegy lesz, mert hirtelen a TE saját valóságodban találod magad – mit élsz meg? Mit mersz megélni? Ha tudod szeretni önmagad gyönyörű lesz… Viszont, ha ezt az utat választod, vállalnod kell a semmiből felmerülő fájdalmakat és könnyeket is, amelyek felmerülhetnek tisztulásod során.
Még mindig csak a perifériáján járunk ennek a dolognak, úgy érzem. A lelki kapcsolódás nélkül történő testi kapcsolatot nem tudom szeretkezésnek nevezni, az valami testgyakorlat, aminek pillanatokon belül vége – számomra az egy illúzió, egy átverés, üres, magányos. Tapasztalatszerzésre nagyon jó, aki ezt szeretné megtapasztalni, de létezik egy mélyebb igazság is annak, aki arra vágyik. A nőnek igenis nagy az ereje a szexualitása által és tudja azt kezelni – de nagyon sok nő nem emlékszik a testének ennek a természetes tudására, bölcsességére. Hiszen az anyag a Földanya és az Istennő a befogadó Anyavilágegyetem – hogyne őriznénk mi nők a testünkben ezt a tudást, a szeretetnek ezt a megnyilvánulását?
A szeretkezés attól szeretkezés hogy egységben vagy önmagaddal – a tested és a lelked, szellemed, összekötöd a test útját a lélek, szellemével és így tapasztalod meg az Ég és a Föld, az Atya és az Anya igazságát magadban, hiszen Te az Ég-Atya és a Föld-Anya gyermeke vagy. Akármelyik utat is választod: merni szembenézni utad során önmagaddal – ez az igazi kihívás.

Egyre több irodalom foglalkozik a szexuális energiával, teremtő erejével, ez jelenik meg tulajdonképpen a tantrában, a taoban, de a wicca is használja. Erről (is) szól Tom Kenyon és Judy Sion Mária Magdolna üzenete c. könyve, de Kenneth Ray Stubbs és David Deida könyvek is ezzel foglalkoznak, de még akár a Barbara Marciniak a Plejádokkal kapcsolatos könyveiben is megtalálható ez a téma. Szerintem ideje felfedeznünk magunknak, hogy miről is szól a szeretetnek ennek a formája valójában.

Az anyai energiák ölelésében

Az anyai energia egy végtelen szeretetteljes kiáradás és elfogadás, gondoskodás, jelen levés. Nehéz ezt szavakba önteni, de az anyák ezt biztosan értik és érzik mint ahogy a gyerekek is, hiszen minden gyerek erre az energiára vágyik. Jó érezni ezt a meleg, átölelős, odabújós érzést, ami körülvesz mint gyermeket és azt a végtelenül lágy és nyugodt, békés érzést, ami belőlem árad, amikor én jelenítem meg az anyát. Ez minden nőben ott szunnyad – természetes képességünk és adottságunk. Minden aspektus jelen van minden nőben – csak elő kell hívni – éppen azt, amire szükség van, amiben jól érezzük magunkat, amire vágyunk.
Az anya maga a kiteljesedés, a kiteljesedett, érett nő, aki már nem kapni akar, hanem adni. Akit boldoggá tesz a gyermek mosolya, az ő boldogsága, nem kérve érte semmit sem és elfelejtve minden addigi kínját-baját és szomorúságát egy pillanat alatt – aki szeret és újra csak szeret. Aki képes elengedni a gyermekét, amikor az már nagy, aki csak kíséri az úton őt, terelgetve, és ugyan határokat szabva de nem megakadályozva őt, nem erőszakkal akar hatni rá… Aki elfogadja a döntését, mert tudja, hogy abban a pillanatban az a legjobb a gyermekének, mert azt kell éppen megélnie.
Létezik ez a nagyon tiszta anyai energia, amely minden nőben jelen van, csak elő kell hívni onnan bentről, a mélyről, mert ez létező valóság…

A nő és a férfi – avagy mennyire vagyunk nők illetve férfiak?

Érdekes élményem volt. Szembesülnöm kellett azzal, hogy bizony nemcsak a férfiak tudnak durvák és kemények lenni, hanem a nők is. Hogy ők is kegyetlenül ki tudnak használni valakit, ők is érzéketlenek tudnak lenni, de ez egy alsóbbrendű női minőség, hacsak nem férfi minőség, ami túlzottan jelen van egy nőben. Bármelyik nemet is nézem, ez mindenképp egy alsóbbrendű dolog, mert a férfi sem ettől férfi. Egy magasabb szinten nagyon is erős, tiszta energiái vannak egy férfinak, amit elő kell aknáznia magából, ha minőségi spirituális párkapcsolatot szeretne. Ez a tiszta női energia ugyanúgy megvan a nőben is. Egy férfival „találkoztam”, akit megbántott egy vagy több nő és nagyon megsérült lelkileg ezáltal. Éreztem a benne levő gyűlöletet, harcot és védelmet a nők ellen. Ekkor „beszédbe elegyedtünk”. Megmutattam neki a tiszta női minőség létezését: lágy, be- és elfogadó, szeretetteljes, harmonikus. Ez az anya, a testvér, a nő… Minden nőben jelen van ez az energia, hiszen nőből vagyunk. Emlékszünk arra valamilyen szinten, hogy ez mit jelent… Elmondtam neki, hogy ezt a minőséget minden nőben megtalálja valamilyen mértékben, de ő választja meg, hogy kivel találkozik, hogy kivel szándékozik leélni az életét, neki mire van szüksége és mit tud elfogadni. Mivel tud élni. Lehet, megszokta, hogy mindig kemények voltak vele, hogy valamiért mindig megdorgálták, és azt fogja keresni továbbra is, mert az a megszokott, amíg fel nem ismeri és fel nem oldja magában, hogy egy magasabb fokra léphessen és egy „nőiesebb” nőt vonzzon be az életébe. Ugyanez igaz a nőre is, azzal kapcsolatban, hogy milyen férfival találkozik és mennyire sérül a férfitól a nőisége. Ahogy felismeri a régi mintákat, az okokat és foglalkozik magával, úgy egyre több dolgot tud megoldani az életében és felkészülni, hogy minőségileg is valaki olyat ismerjen meg, aki már inkább hozzá való. Mindig azt vonzzuk be, amilyen szinten vagyunk, amit elvárunk tudat alatt, amit be tudunk fogadni, amit meg szeretnénk tapasztalni. A nagy kérdés, hogy vajon miért őt vonzottuk be? Miért azt akartuk megtapasztalni, amit? De létezik ez a tiszta női és férfi minőség, amit keresünk és a nagy „ő”-ben megtalálni vélünk. Mi választjuk meg, hogy milyen tisztaságban van szükségünk ezekre a minőségekre, hogy mit szeretnénk megélni, mire vágyunk igazából és mennyire tudjuk megvalósítani azt.

A nő

A nő érzékeny lény, ami nem azt jelenti, hogy könnyebben megbántódik, hanem azt, hogy könnyebben megérzi mások érzelmeit, hangulatát, gondolatait s jobban beleéli magát mások helyzetébe. Mi nők könnyedén tudunk egyszerre több dologra, szempontra koncentrálni, amely kifinomult érzékelési képességünknek, érzékszerveink „finomhangolásának” köszönhető. Mivel több szempontot is tudunk egyszerre szemlélni, így problémamegoldó képességünk is kiváló és alapos.
A nő kapcsolatorientált, tehát a nő számára kiemelkedően fontosak emberi kapcsolatainak minősége. A nő beszédkészsége kiváló, így aprólékosan ki tudja fejezni gondolatait, érzelmeit. Érzelmi lények vagyunk! Hajlamosak vagyunk migrénes fejfájásra, epebántalmakra, hasi – és hátfájdalmakra, emésztési problémákra.

Gyönyörűen írja le a nőt Weöres Sándor a következő idézetben, melyben a női minőséget a férfiminőséggel veti össze:
„Ahogy a nő-test és férfi test kiegészítésre szorul, éppígy csonka a nő-lélek és férfi-lélek. A nő nem ismeri a világosságot, a férfi nem ismeri a meleget.
A nőből hiányzik az igazi teremtő-erő, a férfiből az igazi éltető-erő…
Ha a férfi olykor átlát egy nő lelkébe, vagy a saját  férfilénye alatt rejtetten létező nőt figyeli:                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                 látja, hogy vöröses félhomályban az egymásbamosódó, alaktalan dolgok csíraként, forró lüktetésben élnek, ha a nő előtt feltárul egy férfi-lélek, vagy önmaga rejtett férfi-lénye: látja, hogy kékes-szürke fényben dideregnek a dolgok, egymástól elkülönülve, szobor-szerűen.
A nő, ha dolgozik, munkájába örömeit-bánatait, egész világát belesugározza;                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                               a férfi, ha dogozik, munkája minden mást elfüggönyöz előle. A nő, ha kártyázik, feloldódik a játszó-csoportban és nyerni a játszóktól akar; a férfi, ha kártyázik, ráhurkolódik a játék váltakozására és nyerni a játékban akar. A nő ha felbont egy narancsot s abból pár gerezdet jó-szívvel feléd nyújt, szinte önmagát bontotta fel, saját érzésvilágából nyújtja feléd azt, ami belőle téged illet; a férfi, ha jó-szívvel étellel kínál, örül, hogy neked is adhat abból, ami az övé. A nő a szeretett férfi életét egybe akarja olvasztani a saját életével; a férfi a szeretett nőt a saját lényegéhez akarja fűzni mennél szorosabban. A nő a szerelemben életének mámorrá-teljesülését keresi; a férfi a szerelemben a mámor zárt, folyton-fokozódó egészét keresi”
                            Weörös Sándor: A teljesség felé (részlet)

Az idő minden sebet begyógyít...

A lány végre rászánta magát, és elindult. Elindult megkeresni az Időt. Hiszen orvosra volt szüksége, s azt mondták, az Idő minden sebet begyógyít. Márpedig igen régóta viselte azt a sebet magán, mely furcsa módon sehogyan sem akart behegedni. Néha úgy látszott, már-már eltűnik, de elég volt egy zaklatott álom, egy illat, mely megtalálta, egy zene, mely fülébe kúszott, vagy egy ismerősnek tűnő mozdulat, és a seb újra és újra felszakadt. S ilyenkor újra érezte azt a régi szinte édes fájdalmat, amit szeretett volna már elfelejteni.

S most itt van, hogy gyógyírt keressen a bajra. Becsöngetett. Egy férfi nyitott ajtót, s mosolyogva betessékelte. Azt mondta, ő a Felejtés, és régóta dolgozik az Időnek. Hellyel kínálta a váróteremben, ahol már igen sokan ültek. Nem látott egyiken sem sebeket. Igaz, az övé sem látszott. Annál szembetűnőbb volt a tekintetek furcsa, megtört fénye. Mind ránéztek, mikor belépett, s csöndesen helyet szorítottak maguk mellett. Csend volt. Nem szólt senki egy árva szót sem, csak lopva tekintgettek egymásra. Az nyilvánvaló volt, hogy mindannyian valamilyen sebet kívánnak eltávolíttatni. S hogy ki mekkorát, azt a tekintete árulta csak el. Hirtelen lesütötte a szemét, nem akarta, hogy a többiek szánakozzanak rajta, miféle bánatot hordoz. Bár lehet, hogy semmiség a többiekéhez képest, s akkor meg furcsának tűnhet, hogy ő is itt ül.

Lassan fogytak mellőle a páciensek, s egyszer csak ő következett. Ott állt szemben az Idővel, s hirtelen nem tudta, mit is mondjon. Számonkérje, hogy miért nem tette eddig a dolgát? Vagy töredelmesen bevallja, hogy valójában nem is akar felejteni? Az Idő, mint aki megérezte vívódását, lágyan a vállára tette a kezét, s mélyen a szemébe nézett. Kérdések nélkül is látta benne az éveket, az átvirrasztott éjszakákat, a mosolytalan órák kínkeserveit. S ahogy ott álltak szemtől szemben, megértette végre, az Idő fölötte áll mindennek. Uralja őt, de szereti, és az ő oldalán áll. Ekkor, szinte varázsütésre, belépett a Felejtés. Kettejük közé lépett, és megkérdezte: akarsz engem? Itt és most? A lány könnyekkel a szemében bólintott. A férfi átölelte, és lágyan, de határozottan megcsókolta.
Nem tudta , mi történt ezután , csak arra emlékszik ,hogy az Idő már sehol sem volt , megszűnt létezni .Mint az a seb , mely már csak egy apró foszlány az emlékei között .

Magány....

             
 

Igen ... félelmetes a magány . Az ember azt hinné , hogy a magány csendes , pedig nem az . Ülsz magadban , ő körülvesz , elborit és hallod a hangjait . Egyre mélyebbre húz ,  hisz szavai megsebeznek , elrémitenek - egyre inkább bátortalanná tesznek .
Tudod - érzed , hogy ki kéne lépned a fényre , de visszariadsz , mert tudod , ott vár a rosszindulat , az irigység és az újabb esélye annak - csak kihasználnak .
A lelked súgja , hogy ki kéne nyújtanod a kezed , de nem tudod , vagy nincs kinek . Ha mégis van , nem teszed . Nem akarod a magad keserűségével nyomasztani , mert beleszakadna a szived ha belenézve a szemébe a szánalmat látnád .
Mert nem arra vágysz , - nem sokra - mosolyra , szenvedélyre .
Arra , hogy fontos légy valakinek .
"Álltál -e már magadra hagyva , messze ,
Isten s egy jó sziv nélkül puszta szélben ,
 ádáz sorsod kezétől megsebezve ,
s a dúlt kint büszke csendben hordva mélyen ?"

Gyertyaláng

Emlékezünk szeretteinkre....

Szomorú vagy, mert elment valakid? Könnyes a szemed,
és ellágyult arccal nézed a gyertya lángját?
Az elmúlás, az átalakulás isteni csodáját éled meg a partvonalról...
Elment... meghalt.... nincs többé... -koppannak a szavak, és fáj minden gondolat..
A szíved egy darabját vitte el, és te mégis úgy érzed, elveszett számodra!
Fájó a gondolat, és néha egy könnycsepp szánt végig az arcodon!
A gyertya lángja megidézi a kevést, azt, aki átment,
aki téged itt hagyott, és fáj, hogy már nem foghatod meg a puha kis kezet,
a szerető, a barát elgyengült kezét, az édesanya, édesapa , testvér ,gyermek téged féltő jobbját...
Mélyen emberi az érzés, őrizd meg az emléküket és
ne szégyelld a legördülő könnycseppet..
Ne kergesd el a szomorúságot. Oktalanul jön, talán öregszel ilyen pillanatokban,
talán megértettél valamit, elbúcsúzol a szomorúság negyedórájában valamitől.
S mégis: a szomorúság megszépíti az életet...
Először is: az örömök, melyek eltűnnek, talán nem is voltak igazi örömök.
Emlékezz csak... Aztán: a szomorúság egy váratlan pillanatban leborítja csodálatos,
ezüstszürke ködével szemed előtt a világot, s minden nemesebb lesz, a tárgyak is,
emlékeid is. A szomorúság nagy erő. Messzebbről látsz mindent,
mintha vándorlás közben csúcsra értél volna. A dolgok sejtelmesebbek,
egyszerűbbek és igazabbak lesznek ebben a nemes ködben és gyöngyszín derengésben.
Egyszerre emberibbnek érzed magad. Mintha zenét hallanál dallam nélkül.
A világ szomorú is. S milyen aljas, milyen triviális,
és kibírhatatlan lenne egy teljesen elégedett világ,
milyen szomorú lenne a világ szomorúság nélkül!
Aki a szívedben van, nem ment el... -soha nem megy el!
Látod, már szárad a könnycsepp, és már tudod,
hogy az elmúlás nem hozza magával a felejtést.