Vajon?

 
Vajon miért nem tud az ember pár mondatban megfogalmazni valamit? Szinte mindannyian vagyunk úgy, hogy beszélünk a beszéd kedvéért, vagy így akarjuk elnyomni a többieket, vagy közben gondolkozunk a "helyes" válaszon, stb. Ki ki vérmérséklete szerint. Vannak olyanok is akik a véleményüket felhígitják, és beburkolják egy hatalmas sallangba, hátha úgy könnyebb lenyeletni a másikkal a keserű pirulát, valahogy úgy mint az ostya amibe az ilyeneket régen becsomagolták. De miért kell csomagolni. Itt mindenki tud olvasni, Sokan  rögtön rá is jöttek, hogy mi az, ami használható a sok-sok  írásból. Ha az amit ír az ember, az ráérzéssel, talán némi éleslátással, és szeretettel történik, akkor azt pár mondatban is vagy akár hosszas gondolatsorban is  meg lehet fogalmazni. Ha "tiszta" vélemény íródik, tárgyilagos stilusban, ki lenne az aki itt megsértődik? Hiszen azért íokr ide, hogy aki olvassa, ilyeneket kapjon, hogy fejlődni tudjon. Tehát a fogadó fél szempontjából felesleges a kukorica alapú, lebomló, környezetbarát térkitöltő csomagolás. Akkor nézzük meg, hogy annak aki írja miért van erre szüksége.:) Talán a saját frusztrációját hígitja a témáival kapcsolatban, talán a sok lé elfojtja a tüzet? És miért lehet ez zavaró? Lehet, hogy egy páran már rájöttek arra, hogy hiába olvassák a könyvet, ha nem építik be, hogy hiába rohangálakt ezeregy irányzat nyomán mind egy helyre vezet: önmagukhoz?

Nagyképű vagyok???????

Régebben  nem egyszer megkaptam, hogy nagyképű, vagy öntelt vagyok! És nem egyszer nagyképűztem le én is olyanokat, akik "előttem" jártak már!

Egyik adatlapon olvastam iwiw-en, hogy: "Nagyképűnek tűnök ha benned kevés az önbizalom!"

Valóban ilyen tüneteket produkálna az, hogy kialakulnak lépcsők, távolságok emberek között? Miért érzékelik rólunk, hogy nagyképűk vagyunk vagy miért mondjuk másikról, hogy nagyképű?

Ha az emberek tényleg megnéznék, hogy mi van a felszín mögött, akkor látnák, hogy ki a nagyképű és ki a több tőlük!
Persze lehet, hogy van aki pontosan látja ezt, csak nem bírja elviselni, elfogadni, hogy van aki több tőle, így Ő relatív kevesebb és a nagyképűség vádjával próbálja lehúzni a másikat.
Ez egy egyszerű manipuláció.
Nem hat arra, aki helyesen értékeli magát és el is fogadja azt, ami értéket talált magában!

Aki tényleg Erős, annak ezt nincs szüksége bebizonyítani, és bizonygatni...

Jó dolog a Magabiztosság és az Egészséges Önbizalom... de az Önelégültség, az már megint a másik véglet...

A ló túlsó oldala...

Az Igazi Magabiztosság Bölcs... Alázatos... Tisztelet-Tudó és Mértékletes...
Előbb Néz, aztán Lát...
Előbb Figyel... aztán mond... és ha kell, csak a legvégén kritizál...
Ha erre feltétlenül szükség van... és elkerülhetetlen...

Könnyű mással kötözködni és beletörölni a sáros bakancsot...

Bármit (MINDENT) felismerhetsz, megláthatsz, megismerhetsz, felfedezhetsz és megtalálhatsz Önmagadban... hiszen a MINDEN(SÉG) Ott Van Benned...

Én is gyakran éreztem és érzem a mai napig azt például hogy egyesek "nem" rólam beszélnek, mert hát nem is ismernek... és én totál nem olyan vagyok, amilyennek beállítottak és leírtak..., (néha csak jókat mosolyogtam, hogy miket hordanak össze...) és abszolút félreismertek..félreismernek..
Van önkritikám, és beismerem,ami igaz és mindig vállalom a dolgaimért a felelősséget.
Akik egy kicsit is ismernek, azok tudják hogy milyen vagyok...
Így interneten keresztül nem lehet annyira meg és kiismerni a Másikat, Egymást...
Mert ezek itt csak Villanások...
Pillanatképek...
És ami egy Fényképen látszik... az a Múlt... Egy Elmúlt, Halott Pillanat...
Ami csak egy Folyamat része...
Egyetlen Másodperc töredéke... az Örökkévalóságból...

És az, hogy milyennek ítélünk meg valakit... egy-egy hozzászólásból, sok mindentől függ...

Pl. a mi saját szemüvegeinktől is...
Hogy milyennek akarjuk és tudjuk látni azt a Másikat...
Hogy milyen lepedőt akarunk ráhúzni, ráerőltetni és rákényszeríteni...
És lehet, hogy egyes emberek egy Ezüstmetál Mercedesről mindenáron el akarják hitetni önmagukkal, hogy az egy Piros Suzuki... mert Ők annak látják... (mert esetleg szinvakok, és rövidlátóak, vagy csak annak tudják és akarják látni...mert arra vannak kondicionálva...), és másokat is veszettül meg akarnak győzni erről... foggal és körömmel...
Ami az egyik embernek Sok, az a Másiknak Kevés...
Ami az Egyiknek Előny, az a Másiknak Hátrány...
Ami az egyiknek Erény... az a Másikak Hiba...
Ami Valaki szemében Erősség, az egy Másik szemében lehet Gyengeség...
és így tovább...
Minden Relatív és Teljesen Szubjektív.
A Látvány legalább ugyan annyira függ a Látótól, mint magától a Látványtól...
Ha nem jobban...

Van egy ilyen mondás is: hogy ha 20-an beülnek ugyanarra a filmre egy moziba, akkor hány filmet látnak?
- Egyet. - vágnák rá sokan...
De a helyes válasz:
- Húszat.

Mert Minden Egyes Ember totálisan más filmet lát (még ha az alap ugyan az is), mert Mindenki másnak és másképpen látja ugyanazt, a Saját Egyéni Szemszögéből nézve, a Saját Eddigi Élményei Tükrén át...

Az a víz, ami az egyiknek kellemes, a másiknak már talán túl forró, vagy túl hideg...
És persze erről időközben annak a véleménye is változhat, akinek Kellemes...
Mert rövid távon jóleshet a meleg is... de egy idő után már lehet, hogy nem bírjuk tovább...
Nincsenek Dogmák, hogy ki milyen...
Ilyen is, meg olyan is...
Mindenki Végtelen.
Mindenkiben Benne van Minden... mert Mindenkiben Benne Van Maga a Mindenség.
És ebből Te mit ragadsz ki?
És miért pont azt?
Ha akarom Zöld vagy, ha akarom Sárga...
Néha a Szándéktól is függ a dolog, a látvány, az ítélet...
Hisz minden pofára megy...
Ha akarom átmész a vizsgán és 5-öst kapsz, ha akarom nem, 1-est kapsz és megbuktatlak...
Tőlem függ, hogy milyen ítéletet mondok... ha én vagyok "az ítélő bíró"...
"Ne ítélj, hogy ne ítéltess!" - mondta Jézus... egyik Fontos Jó Tanácsaként...
Vajon Miért?
Mert nem vagyunk bírák...
Nem a mi dolgunk és feladatunk megítélni azt hogy ki milyen, és mennyit ér...
Még magunkat sem ismerjük, még magunkról sem tudunk szinte semmit... akkor a Másikról mit is tudnánk?
'Szándék' lehet pl. az előítélet is...
Hogy valakit Szeretek vagy nem... hogy szeretni vagy gyűlölni, hogy dicsérni vagy kritizálni, hogy megsimogatni vagy megbántani akarok...
És így tovább...
Mondta múltkor valaki: Néha egy kicsikét tényleg Nagyképűnek és Fölényeskedőnek, Önteltnek tűnsz... de könnyen el tudom képzelni, hogy alapvetően nem vagy az... csak néha egy kicsit játszol packázol és szórakozol az emberekkel, és a Látszat csal...

Te hogy érzed?
Szerinted Nagyképű vagy, vagy sem?
Végül is csak ez számít.
Ez a Lényeg.
Hogy a Te Élményed, és a te Érzésed Mi Magadról?
De ha már foglalkoztat a Kérdés... lehet, hogy van valami alapja, és érdemes lenne odafigyelni rá, hogy ne bántsál meg másokat... és ne építs fel olyan falakat, amik Számodra Értékes és Fontos Emberektől választanának el...
Érdemes lehet egy kicsit változtatnod a stílusodon... hogy jobban együtt tudj rezegni Másokkal?

 Pl. eszembe jutott most még a nagyképűségről két momentum...
  Egyik ismerősöm mesélte,ott,ahol dolgozik,a tulaj Milliárdos...
Egy osztályba járnak a gyerekeik.
Többször találkoztak már iskolai rendezvényeken, kirándulásokon, stb...
Tavaly év végén pl. Náluk volt az évzáró party, a lovastanyájukon...
Ott is beszélgettek, stb...
Mesélte,hogy akárhányszor összefutnak és találkoznak mostanában, sosem köszön... és ha ő ráköszön, akkor meg kikéri magának, és szinte felháborodott arckifejezéssel nagy nehezen kiprésel magából egy Hello-t vagy egy Sziát, de látszik rajta, hogy nem szívesen...
Ahogy rám néz, az van az arcára írva, hogy 'Mit képzel ez magáról? Hogy mert ez megszólítani engem?'
Na, nekem az ilyen ember sohasem lesz Király. Akármennyi pénze is van... mert az ilyen az mindig csak egy kis köcsög lesz és marad... Egy kis pökhendi seggfej... ;-)
Hiszen mindenki ugyanolyan büdöset szrkázik...
És mindenkinek pont addig ér a keze, hogy ki tudja törölni utána... ;-)

Ellenben ismerek egy csomó olyan embert is, hála Istennek, akik szintén teli vannak, de megmaradtak embernek...
Előzékenyek, előre köszönnek, nem arcoskodnak, nem játszák az agyukat, nem játszák meg magukat...
Normális hangnemben szólnak hozzám, és bárki máshoz is...
Normális emberi hangnemben kérnek...
Alázatosak, és intelligensek...
Na, az Ilyeneket maximálisan elismerem, becsülöm és tisztelem, és az Ilyen Emberekre felnézek...
Nem az a Lényeg, hogy mennyi pénzed, vagy mekkora poziciód van...
hanem, hogy Ember vagy-e, és Emberként viselkedsz-e a Másik Emberrel...
A Jó főnök ugyanúgy tiszteli a takarítónőjét, mint a legjobb vevőjét...
Mert az Embert látja Benne... a Lelket...
Az egyik Ember Ugyanolyan Értékes, mint a Másik...
Mert maga az Élet, ami Érték.
A Létezés...
A Létező és Érző Lény...
A Lélek.
Azt mondják, azok az emberek, akiknek feltűnési viszketegségük van, és mindig nagyzolnak, és felvágnak, és túl akarnak tenni másokon, és nagyobbnak, többnek akarnak látszani... azoknak valójában a felsőbbrendűségi komplexusuk mögött kisebbrendűségi komplexusuk van... csak így próbálják meg ezt burkolni, bújtatni, eltakarni, eltusolni...
Vagyis: így kompenzálnak...
Mindig a Másik Véglet... ;-)
Ezért kellenek az impotens férfiaknak a nagy vagyonok, és a nagy luxus autók...
És az önbizalom hiányban szenvedőknek... az irigyek...
mert "ha mások nagyra tartanak, akkor én is nagynak érezhetem magamat"...
Ez áll a legtöbb bizonyítási vágy és megfelelési kényszer mögött is...
Hogy ELISMERJENEK...
Hogy Tiszteljenek...
Hogy Elfogadjanak...
Hogy Megbecsüljenek...
Vagyis: végső soron, hogy Szeressenek...
De aki nem szereti önmagát... az másoktól ezt hogyan várhatná el???
És aki annyira Önimádó, hogy csak Én-Én-Én... másról sem tud beszélni, és másra sem tud gondolni... (szó szerint!, még gondolni sem tud másra...;-), azt hogy is szerethetnék Mások?
Hiszen ha Ő nem szeret Másokat, a Másikat...
Akkor ez valószínűleg kölcsönös lesz, és tükröződni fog...
Ezek jutottak most eszembe...

Ahogy Érzed.
Annyit olvastál el belőle, amennyit akartál. Amennyi jól esett.
Ha egy betűt sem olvastál volna el belőle, engem az sem zavart volna...
Én megtettem a Magamét...
Te is a Tiedét...
(Azt azért nehezen hiszem el, hogy nem olvastad el... legalább csak egyszer, végig az egészet... de meglehet... ;-)
Mellesleg: Kevés beszédnek is lehet sok az alja...
Nem a Mennyiség... hanem a Minőség a Lényeg...
Hogy mi van Benne...
Nem strapáltam magamat... öröm volt számomra írni...
Élveztem.
Hogy Te mit szűrsz le belőle, Mivel leszel Több, Gazdagabb általa: Ez legyen a Te Kincsed.)
Ahogy írtam is, az ami nekem átjött... az az, ami az én szűrőmön átszivárgott...
és lehet, hogy Rád egyetlen szó sem igaz...
Hisz a Látszat néha csal...
Nekem így  kerek, teljes és egész.
Lélekkel Átitatott...

Vagyok aki vagyok..

Vagyok az, aki vagyok. Nem vagyok több Nálad, de kevesebb sem. Nem vagyok jobb Nálad, de rosszabb sem. Nem vagyok más mint Te, de ugyanaz sem. Nem vagyok jó de rossz sem. Csak vagyok. Élvezem a VAGYOK érzését. Élvezem a létezést magát. Csak egy hang vagyok a tömegből, ha kiválasztasz, Te magad leszek. Ha rám mosolyogsz, én leszek maga a mosoly. Ha megütsz, fájdalom leszek. Ha megcsókolsz, csók leszek. Ha megölelsz, én leszek magam az ölelés. Tükröd vagyok, ahogy Te az enyém. Ha szeretsz, örökké vagyok, a gyűlölsz, sohasem voltam. Az vagyok, aminek érzel, amikor rám nézel. Nem egy arc, nem egy test de nem is egy gondolat. Egy érzés vagyok. Ahogy Te magad is. Ha félsz, nem vagyok. Ha félsz, Te sem vagy. A félelem nincs. Csak a szeretet van. Ha azt gondolod, engem látsz és nem tetszem, jusson eszedbe, hogy csak egy illúziót látsz. Ha pedig meglátsz engem az illúzión túl, Magadat pillantod meg. Az pedig az egyetlen valóság. Én, Te, Ő, Mi, Ti, Ők. Ugyanaz, csak a nézőpont más. Az egyetlen valóság. Minden más csupán illúzió. Ha meglátod a VAGYOK-ot, csak az egyetlen létező valóságot látod meg, a szeretetet. Lényegtelenné válik minden más: tudomány, vallás, pénz, politika, test, anyag. Kívánom, hogy tapasztald meg ezt az érzést, amit semmi más nem tud leírni, egyetlen nyelv sem tud definiálni. Ez az egyetlen szó létezik rá: VAGYOK. Találkozz hát Önmagaddal, a VAGYOK-kal. Végtelen örömmel. Végtelen a VAGYOK. Érzed Te is, hallod Te is, ott van mindenütt, Te vagy az. Csak figyelj rá. Csodákat fog mesélni egyetlen szó kimondása nélkül.

Sok kérdés..mit hoz a jövő?

Tudom,hogy sok bennetek a kérdés,kinek mit hoz a jövő.De nehéz megmondani,kinek mit hoznak ezek az idők.Attól függ,ki milyen lelki sebeket őriz önmagában,amikkel ezúttal végleg le kell számolnia.Valakinek most kell majd elengednie valamit(vagy valakit) akihez már csak félelemből vagy megszokásból ragaszkodott.Van,akinek meg kell bocsátania egy régi "cserbenhagyást" vagy csalódást,és újra egységet kell kovácsolnia a két - ségből.Van,aki lehetőséget kap most az újrakezdésre,ha szembe mer nézni a félelmeivel és mer áldozatot hozni érte.Van,akinek fel kell ismernie végre az igazi útját,és hogy nem gátolhatják tovább ebben félelmei.

Mindez egyéni sorsuktól függ,mi "Bölcselkedők" nem láthatunk bele mindnyájatok életébe külön - külön.A válasz Bennetek van!!!Egy biztos: a teljes gyógyulás most mindnyájatoknak megadatik!De nem várhatjátok ölbe tett kézzel!Nem várhattok külső segítségre!Mert a Jupiter azt üzeni,higgyetek önmagatokban,higgyetek a szellemi vezetőitek segítő kezében,és merítsetek most egy nagyot  azokból a szereteterőkből,amiket hoztatok magatokkal!Tenni kell érte!!És ha  aktívan  részt vesztek benne,megújuló erővel most minden múltbéli seb begyógyitható a lelketek legmélyén.
Kétféle gyógyulási mód lehetséges.Lesz,akinek a gyógyulás kívülről érkezik:egy új szerelem,egy baráti kéz,egy csodálatos új lehetőség képében.És lesz,aki teljesen önállóan ,-mankók nélkül - egyedül gyógyul meg,a saját belső energiái által.Azt is elárulom,hogy az utóbbi a tartósabb és biztosabb gyógyulás.
Mert ha megérzitek a saját belső erőtöket,akkor bármilyen nehéz helyzetbe sodorjon majd titeket az élet,akkor is biztosan meg tudtok majd oldani mindent,ha épp nem lesz mellettetek egyetlen - mankó - sem.
Minden feladathoz ,amit kapunk az életünk során egyben hozzuk magunkkal azokat az erőket is,amivel megoldjuk azt.A legnagyobb gyógyír,az igazi titok nem kint van,hanem bent.Ott van a lelketek mélyén!Hozzátok hát felszínre és gyógyítsátok meg magatokat!Miden erőtök meg van hozzá!

Számvetés...

Végre megjavították a számítógépét, ennek örült. Tiszában volt azzal, miért is romlott el az utóbbi időben minden kommunikációs eszköze. Először leverte a számítógépet, majd mikor kiderült a képernyője nem javítható, kétségbe esett, most mi lesz.
Majd mikor ez a probléma megoldódni látszott, jött az újabb bonyodalom, a nyomtató sem szuperált, ezután a vezetékes telefon nem működött. Ezt sikerült megjavítani mert csak valamelyik vezeték csúszott szét. Majd újra a monitor, de egy telefonos segítséggel ezt is sikerült megoldani. Ja, még ennek előtte a TV-je mondta fel a szolgálatot, de ezzel nem foglalkozott, mert már úgyis nagyon ritkán nézte.
Levonta a tanulságot, a számítógépe a legnagyobb függőség ezek közül. No erre azt a magyarázatot találta, hogy kell a munkájához azért olyan fontos.
Összegezve, egyszerűen most a befelé figyelésnek volt itt az ideje.
Lássuk hát, mire is kellett most figyelnie.
Ült a szobában visszatekintett az elmúlt évekre, minden összedőlni látszott körülötte, tizenhármas év, hüüüm.
A Taróban a halál lapja.
Gyertyákat gyújtott és egy füstölőt.
Ahogy ült, arra figyelt, hogy ezek az emlékek hová tódulnak legjobban Először a karjait járta át az érzés majd szétáradt a testében, legerősebben a köldökcsakrájában,majd a szívcsakrájában érzett erős nyomást. Figyelte a benne kavargó energiákat hidegen, kívülről.
Egyszer csak az jött, hogy a régi fájdalmas kapcsolatait dobja a máglyára. Nem, először a bútorai és a könyvei jöttek be, hogy ezeket kell elégetnie. Miért is? Ezek még a régi új életének darabjai voltak, csak ezután jöttek a személyek.
Ezen meglepődött. Erőszaknak érezte.
Volt, akitől könnyen megszabadult, volt akitől kevésbé, aztán a fájdalmak jöttek, szomorú történetek a mélyről. Elővette a gyengeségeit, a félelmeit, a magányát, majd hallotta, ahogy sercegve égnek el.
A függőségeit is a tűzre dobta. A szívében még ott volt a nehéz nyomás, hát ezt is tűzre hányta.
Ekkor eleredtek a könnyei, na hoppá! Kellenek a könnyek?? Menjen vagy maradjon?
Úgy döntött a könnyekre még szüksége van.
Mit hajítson még ki? Nem jött több égetni való.
Na jól van.
Akkor most már jöhet a befogadás. Mi lenne a legfontosabb most?
A bőséget kérte az elkövetkezendőkre.
Ebben minden benne foglaltatik, úgy gondolta.
Majd ült tovább csendesen és kitárta a szívét, hát jöjjön aminek jönnie kell.

A nőnek olyan szeretetre ....

A nőnek olyan szeretetre van szüksége, amely nem mulandó. A nő – még a legérzékibb nő is – a lelkével szeret igazán, s nincs olyan párkapcsolati tanács és szexuális trükk, amely boldoggá tudna tenni egy olyan nőt, akit lelkileg nem szeretnek. Akármilyen érzéki bravúr, vagy megrendítő testi gyönyör – egy nőnek ez nem elég, mert az igazi gyönyörpontja nem bonctani helyen rejlik, nem is, ahogy mondani szokás, az „egész testében”, hanem az egész lelkében. Minden olyan ölelés, mely csakis az „erogén zónák” ingerlésén alapul, kevés neki. Egy nő „erogén zónája”: a lelke.
Müller Péter

Japánban történt: Egy ház renoválása

Egy ház renoválása során egy japán felnyitotta a háza falát. A Japán házak falai
fából készült, üreges falak. Ahogy bontott, felfedezte, hogy egy gyík
...van bent ragadva, mivel a fal szögelése közben egy szög átütötte az egyik
lábát. Látja a japán ezt, sajnálja nagyon, és egyúttal kíváncsi is,
hisz látja, hogy oda van szögelve, a ház pedig tíz éve épült!
Hogyan történt???
A gyík tíz évig túlélte ebben a helyzetben!!!!!!
Egy sötét falon belül, mozgás nélkül ez lehetetlen és őrjítő!!
Aztán elkezdett csodálkozni a japán, hogy élt túl tíz évig egy lépés megtétele nélkül – hisz a lába oda volt szögelve!!
...
Abbahagyta hát a munkát, és elkezdte figyelni a gyíkot, hogy mit is csinál ott, és hogyan táplálkozott tíz éven át.
Később, nem tudni honnan, feltűnt egy másik gyík, étellel a szájában.
Ohh! A munkás nagyon megdöbbent, és mélyen érintette a dolog.
A gyíkot, akit a szög fogva tartott a sötét fal mögött, egy másik gyík etetett tíz éven keresztül…
El tudod képzelni? Tíz éven keresztül, fáradhatatlanul, anélkül, hogy feladta volna a reményt.
Meg tudnád ezt tenni?
Meg tudnád ezt tenni az Édesanyádért, aki hosszú kilenc hónap után világra hozott?
Vagy Édesapádért, a barátaidért, a testvéreidért, a kollégáidért?
Képzeld el, hogy egy ilyen kicsi teremtmény meg tudja tenni, amit egy brilliáns elmével megáldott lény nem képes.
Ahogy a kommunikációs technológia fejlődik, az információhoz való hozzáférésünk egyre gyorsabbá és gyorsabbá válik. De a távolság az emberek között csökken, vagy növekszik?
Ne hagyd el soha azokat, akiket szeretsz, ne mondd soha, mennyire elfoglalt vagy, amikor igazán szükségük van Rád!
Lehet, hogy előtted hever az egész világ. De lehet, hogy te vagy a világ az ő számukra!
Az elhanyagolás összetörheti azt a szívet, ami minden ellenére szeret Téged.
Mielőtt bármit mondasz, emlékezz:
Egy életig tart felépíteni, egy pillanatig tart lerombolni…
Hogy Élj, használd a szíved... Hogy túlélj, használd az elméd…

Vagyok aki vagyok...

Vagyok egy Oroszlán, ki olykor ragyog.
Van bennem Skorpió, s néha így marok.
Vagyok egy Mérleg az érzések terén.
Értelmem Szűz, tehát eszem a helyén.
...tovább »Érzelmes Rák vagyok szerelmi téren.
Vízöntő vagyok, ha pezseg a vérem.
Tanítok végtelen, s fájdalmat kapok.
Mégiscsak maradok, az aki vagyok.
Van bennem tűz és egy picike halál.
Van bennem szenvedély, van bennem tanár.
Hullámzó tengerként érzelmem árad.
Pusztító viharként forgószél támad.
Egy apró kis tavasz, egy picike nyárral.
Az őszi fák képe egy fagyosabb tájjal.
Élek egy világban nappal és éjjel.
Sok pici darabra török így széjjel.
Sohasem ismerted azt, aki vagyok.
Vágyaim édesek, álmaim nagyok.
Vagyok a szeretet, s égető gyűlölet.
Vagyok a varázslat, s vagyok a bűvölet.
Vagyok, ki voltam, a múltban, s a mában.
Ott vagyok mindenhol, fűben és fában.
Azt hiszed ismersz? Hát milyen a lelkem?
Szerinted mutatom, vagy pedig rejtem?
Találd ki hol járok! Sötétben? Fényben?
A pokloknak mélyén? A csillagos égben?
Szerinted ki vagyok? Magam sem tudom.
Voltam, ki vagyok, és leszek ki voltam.

Akire....

"Akire szükséged van, azt nem tudod feltétel nélkül szeretni.”

Közben...

- Hogy találhatom meg igazi énemet?

(Pillantás:

Ismerd ki szokásaid!

Nagyítsd ki tulajdonságaid!

Különítsd el erősségeid, majd

Válaszd el gyengeségeidtől!

Fogalmazd meg vágyaidat!

Álmodd meg álmaidat!

Engedd tobzódni érzéseid!

Miután pedig mindezzel elkészültél,

csak annyi van hátra, hogy feladd mindezt!)

- A patak csak mederben folyik.