Boszorkányok és angyalok

Boszorkányok és Angyalok. Néha ilyenek, máskor olyanok vagyunk. Hogy miért? Talán, mert úgy hozza a sors, talán, mert nem mindig sikerül úgy, ahogyan azt szeretnénk. Boszorkányosan jók, vagy Angyalina szépek mindig nem lehetünk, néha amikor a tükör eltorzul akkor angyalian buták, ügyetlenek, és boszorkányosan gonoszkodókká válunk. Pedig mi egyszerűen nem szeretnénk mást, csak mindig NŐK lenni, igazi NŐK. De miért kell mindig olyan bonyolult, legyen minden??????

Gyere velem..

“Gyere el velem egyszer a cirkuszba. Veszünk vattacukrot meg popcornt és újra igazi gyerekként viselkedünk majd. Körülöttünk tágra nyílt szemekkel figyelik majd a kislányok és a kisfiúk az akrobatákat és csodálkozva mutogatnak az üvöltő oroszlánokra. Együtt nevetünk majd a közönséggel a bohócokon és vidáman tapsolunk majd ha sikerült a bűvészmutatványa. Bent ülünk majd a sárga és kék csíkos ponyva alatt. Az orrunkon beszippantva az édességek az állatok és az emberek illatának keveredését. Te majd átölelsz és én nevetek. Nevetek mert jól fogom magam érezni újra naiv kisgyerekként aki elhisz mindent amit lát. Te is együtt nevetsz majd velem, bár sose fogod megérteni mért akartam én cirkuszba jönni veled,ahol már annyi álom valóra vált…”

Varázslat..

Azt képzelegtem, hogy szeretnek. Jó képzelgési téma, nyalogatja magát az ember, szereti énjét, hiú, és szép lesz.Ködösen szép...A hazug szavak viszont ölnek,s valahogy azt gondoltam, ezeket a holt szavakat észreveszi az ember.Olyan nem lehet, hogy ebben fürödjön valaki és tisztának érezze magát, boldognak, szépnek, jónak, szeretnivalónak....minden lehet. Minden megtörténhet. Varázslat kérdése az egész. Vagy téged varázsolnak el, vagy te varázsolod el magad. Igen. A csoda, ami pedig akkor is van, ha a két varázslat jobbá teszi a másikat, és egyformán üdvös, no és persze szívből jön, nem a pukkadt egonkból..

Véletlen...

"Az esemény annál jelentősebb és kivételesebb, minél több véletlen szükségeltetik hozzá. Csakis a véletlent foghatjuk fel üzenetként.Ami szükségszerűen történik,ami várható,ami naponta ismétlődik,az néma. Csak a véletlen szól hozzánk...teli van varázzsal.Ahhoz,hogy a szerelem felejthetetlen legyen, úgy kell röpködnie körülötte az első pillanattól a véletlennek, mint a madaraknak, assisi Szent Ferenc vállánál."

Erotika

"Az erotika nemcsak testi vágy, hanem éppolyan mértékben becsvágy is. A partner, akinek fontosak vagyunk, aki szeret bennünket, az nem más, mint tükör, vagyis mércéje annak, hogy kik és mik vagyunk, mennyit érünk. Az erotikában saját jelentőségünk és súlyunk képét keressük."

Így vagyok...

Édes szavak kábítanak, azt hallom, amit szeretnék. Mint egy fürdő, meleg, illatos, habos, símogató....minden a szavakon át jut el hozzám. Így vagyok megkomponálva. Földbe tud döngetni és repülni enged. S milyen veszélyes, mert ki tudja igazat szólnak-e? Miért fél az ember? Mitől fél az ember? Hogy megkarcolják a a lelkét, hogy nevetnek rajta, hogy elképzel valamit, ami nincs is? Ilyen áldás, ilyen érzés mindent letarol, amikor nincsenek miértek, és nincsenek válaszok, csak függünk a pókháló finom rezdülésein, s minden, de minden annyira finom....elszakadhat bármelyik pillanatban és alattunk a szakadék, egy érzékeny vonal csak az egész. S mily könnyű billenni. Ez a szépsége, tán pillanatok szépsége ez, ami ésszel fel sem fogható, de semmiképpen nem magyarázható. Elengedem, nem kapaszkodom, lássuk megmarad e az érzékeny egyensúly....és fájni fog, tudom, hogy fájni fog....de becsukom a szemem.

Alfahím

Annak tartja magát. Laza mozgású, ritkán sétál. Tán nem is sétál, vonul. Vonul az egyik irodából másikig, az étteremből az Audiig, a kocsiból a házig, a házban a wc-ig. A telefont ritkán veszi fel, sokszor magával sem viszi, a kocsiban hagyja. Ha valakinek fontos úgyis eléri, van, aki húszszor hívja naponta. Egyébként ócska darab, nem tartja sokra, sokszor leejti. Megmosolyogja az üzeneteit, ami fontos neki belőle átszűri. Most is kapott egyet: - Hiányzol kapitány! – írja a nő. Az asszony, akit utoljára csábított. Nem ír vissza semmit, had vágyakozzon a nő tovább, hévvel, szenvedéllyel utána. Tudja már, jó ilyenkor hallgatni. Érlelődjön a vágy, akkor nagyobb a robbanás. Szép, érett asszony, akit a férje jó ideje nem ölel. Mennyi gyönyörű nő szaladgál így, a pasik meg nem értenek hozzájuk. Hajába túr, tükörbe nézz. Vékonyszálú a haja, középen elválik, de még egyetlen ősz hajszál sincs benne. Túrja, zsíros lesz tőle, meg attól, amit beleken. Hiába, erről nem tud leszokni. Szegény gyerek volt, akkor is túrta. Most meg gazdag és most is túrja. Emberi dolog, túlságosan emberi.
A teste kövérkés, de ő ezt szépnek látja. Tekintélyes, szokta mondogatni némi élccel. Alfahím, a csábító. Mert ő, ért a nőkhöz. Mindig megadja a pillanatnak azt, ami jár. A jelen a fontos, mert a múlt fakó emlékhamu, a jövőt meg úgyis a jelen építi. Királynőöleléssel vonzza magához a nőket. Egyszerűen elhiszik az asszonyok, a szürke hétköznapokba zárt nők, hogy fejedelmi gyönyöröket hordoznak, meglátják a csodát, felnyitja a szemük. Igaz, csak addig, míg tart az ölelés. Alélt nők fülébe sugdosni alig halhatón:- Látja, ezért érdemes élni! Ez a magázódás tetszik neki. Olyan régimódi, tiszteletteljes, remek színjáték. Az utolsó szeretője ihlette, ő magázta először és belement a játékba. Tetszik neki. Magázódnak azóta is. Persze, ő az a fajta, aki ritkán találkozik az aktuálissal. Ritkán, csak néhány alkalom, amíg a varázsa megvan, az idegenség szaga, semmi megszokás. A megbabonázott nők persze ezt nem értik, de nem baj. Nem kell mindent érteniük, elég, ha vágyják őt és éreznek. Érzelmek nélkül őt ne ölelje meg senki.
Fekete az átizzadt pólója, fekete a vászonnadrág, a bőrkabát. Hozzá fehér cipőt húzott, amolyan kisipari, amit Lajos bácsival, az öreg suszterral csináltatott. Ezüst, vastag karkötő és nyakában a lánc. Arca mindig puttói örömben gömbölyödik, vörösesbarna, ritka bajszán, számtalan puncicsók íze. Nyelvével nyalogatja ajkait, ami húsos, halovány, mindig vágyó. Elégedett az arca, belső mosolya sugárzik. Hisz megcsinálta, jól csinálta. Elégedett a teljesítményével, az irodaival, a céggel, a családjával, az autójával, meg az aktuálissal. És roppant jó a viszonya a farkával is. Megszerzi akit, amit, amikor akar. Megszokta, hogy ez így van. Mert figyel, figyeli a nőket, az árfolyamokat, az embereket, a helyzeteket. Szelíd nyugalommal várakozik, éppen addig, amíg megérik a helyzet. Valahogy megérzi a pillanatot, amikor lépnie kell, szólnia vagy hallgatnia.
Szereti a nőket. Néha arra gondol, egy csődör lehetne a ménesben, a tigris, aki friss húsra éhes. A vadász, aki hódít és játszik a vaddal kedvére, a szerzés öröméért, saját magáért. A hiúságáért, az ösztöneiért, hisz ő alfahím. Milyen könnyen mondja ki, szeretlek….minden nő elhiszi, erre vár, miért ne mondaná? A szavak súlya? Ugyan. A puha pöcsöket igazából a nők teszik alfahímekké, mondta Csernus az utolsó könyvében. Tán igazsága vagyon)

A NŐ

"Egy nőnek nincs két szerelme."

A nõt sohasem lehet kiismerni teljesen, mert mindig lesi az alkalmat, hogy olyasvalamit tegyen, amit senki sem várt volna tõle.

"A nők olyanok, mint a jó bor: az idő csak tökéletesíti őket."


"A hiteles nő,amikor egyedül van,akkor is jól érzi magát a saját bőrében."

A szívem szerint szólok Nő vagyok, nem szólhatok másképp."

Vigyázzatok, mert amit egy nő keres, azt meg is találja!

"A nő lelke csendes virágzás egy elsöprő forgószél közepén."

Szépség az,mikor a nő szemébe nézel és látod,ami a szívében van."

"Részvétet könnyen kap az ember,de az irigységért keményen meg kell dolgozni!"

"Sosem lehet tudni egy nőnél,hol végződik az angyal és hol kezdődik az ördög."

"Senki sem születik nőnek,azzá válik."

Te

Nem az arcod tetszik, hanem a kifejezés, ami rajta ül. Nem a hangod, hanem amit mondasz. Nem az, ahogy kinézel ebben a testben, hanem az, amit teszel vele.

Ölelés...

"Az érintésben hihetetlen erő lakozik. Összeolvasztja az embereket, ledönti a közöttünk lévő falakat, jobban, mint bármi más, és mindannyian reagálunk rá. Az érintésben energia van, csodát tévő energia."


" - Hozzáérni valakihez és megölelni valakit, az nem is olyan egyszerű - mondta Dr. Younghoz fordulva a fiatalember.
- Miért? - kérdezte D. Young. - Csak tárjuk ki karjainkat. Ezt mindenki megteheti.
- Igen, de nem lehet tudni, hogy a másik hogyan reagál. Lehet, hogy ellök magától, vagy ráadásul ellenségesen viszonyul ehhez.
- Eggyel több ok, hogy megpróbáljuk feloldani gátlásait. Emlékszik, hogy a szeretethez bátorság kell? Készen állni, megkockáztatni, hogy ellökjenek magunktól, vagy fájdalmat okozzanak, de leggyakrabban győzni fogunk.
Az emberek megnyílnak nekünk. Ha mindannyian arra várnánk, hogy a másik ember teszi meg az első lépést, akkor mi lenne velünk?
CSAK ÖLELÉSRE KELL TÁRNIA KARJAIT, ÉS EZZEL EGYÜTT MEGNYITJA A SZÍVÉT. Akkor majd megérzi a szeretet energiáját, melyet az érintés ereje lobbant lángra"

/Adam Jackson: az igazi szeretet 10 titka/